25. Nosztalgia

Doona pow:

Miután minden papírt kitöltöttem,amit elém raktak visszamentem Gikwang'hoz,aki úgy látszik már készen volt.

-Indulhatunk? - néztem be az ajtón.
- Igen.- szedte,össze a cuccait majd egy gyors mozdulattal bele gyűrte táskájába.Tipikus Gikwang megoldás.Igen pont én mondom,amikor kb. ugyanezt szoktam csinálni.Miután végzet a "pakolással"  megragadta a kezem majd kézen fogva sétáltunk ki a kórházból.

***

Hazaérve természetesen a szüleim és Gi szülei fogadtak minket mosolyogva.

- Sziasztok.- ült le barátom közéjük.Nagyon meglepődtem,hogy nem voltak kihűlve,azon hogy már kijöhetett.- Kicsim te nem jössz ? - szólt oda hozzám ,mivel még mindig az ajtónál voltam,válasz helyet oda sétáltam hozzá majd az ölébe ültem.

- Öhmm..És a többiek?- kérdeztem meglepve ,mivel általában a fiúk már rég itt szoktak tanyázni.

- Van egy kis dolguk.- nézett barátomra mosolyogva majd vissza rám,ez kezd egyre furcsább lenni.- Mellesleg elmondtad neki,hogy ikreket vársz?-  válaszul csak bólogatni kezdtem.-Na mit szólsz Gikwang?- nézett apu rá.

- Nagyon örültem neki.- kezdett mosolyogni majd egy puszit nyomott arcomra.

- És azt is mondta,hogy valakik itt ellenezték?- nézett körbe a szobába.

- Igen,mondta. De szeretném anyu nektek elmondani,hogy Doo-val a dolgokat komolyan gondolom és azt is szeretném most tisztázni,hogy már a nyaralás alatt eldöntöttük ,hogy szeretnénk egy közös gyereket.- magyarázta meg szüleinek és anyának,hogy miért is várjuk ennyire. Én annyira szórakoztam a kezeimmel észre sem vettem,hogy engem szólongatnak.
- Doo. Te figyelsz?- szólt barátom hozzám,mire elkezdtem röhögni kicsit se néztem ki hülyének.- Te meg még is min röhögsz?- úgy nézett rám ,mint egy elmebetegre.
- Most nézd meg milyen viccesek az ujjaim.- mutattam meg neki.- Olyan ferdék,mint apué..- néztem az említett személyre.
-Hihetetlen,hogy az ujjaid alakján vagy kiakadva. De szerintem teljesen megfelelőek. - adott egy puszit kezemre.
- Az én lányom! - mutogatott magára apu.- Volt kire ütnie.
- Sajnos.- álltam fel Gi öleiből.
- Héj! Ezt most miért mondod?- kérdezte sértődötten.- És még is hová mész most?
- A szobámba meg kell valamit néznem.- fordultam meg egy pillanatra.Majd folytattam utamat a szobámba,amit elég nehezen tettem meg a hasam miatt.Mikor végre felértem a szobámba az íróasztal felé vettem. Ép egy tollat és  papírt kerestem a fiókba mikor egy nyakláncra bukkantam.Kivettem onnan majd helyet foglaltam a széken és elemezni kezdtem.Még Aaron-tól kaptam a  20. születésnapomra. Ekkor eszembe jutottak a vele eltöltött emlékeim.Voltak rosszak is meg jók is. A kis nosztalgiám miatt akaratlanul is ,de egy könnycsepp gördült le arcomon. Nem tudtam hova tenni ezt. Hisz Aron-nal  már rég lezártuk ezt a témát vagy csak azt hiszem? De nekem itt van Gi és a születendő gyermekeim. Nem szerethetem  még,nem az nem lehet.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen ? Komolyan más lánnyal ez tuti nem történne meg.
Vagy csak csupán azért érzem úgy ,hogy még szeretem mert esélyt se adtam neki arra,hogy megmagyarázza nekem mi is történt valójában.Akkor semmi gond holnap elmegyek és tisztázom a dolgokat csak,hogy megszabaduljak,ettől az érzéstől.Miután befejeztem a nosztalgiát és sikeresen kivertem a fejemből ezt az egészet,meg töröltem szemem majd vissza mentem a nappaliba,ahol már a fiúk is ott voltak.
-Na mi van összehoztok még egy gyereket?-kérdezte Junhyung röhögve.

-Ne kérlek ne csináljátok!-tette fel a kezét megadóan Seob.-Kettő Gikwang génjeit öröklő gyerek bőven elég. Mennyi nagyképű táncost akartok gyártani?-nevetett Yoseob. Már ő is troll? Junyhung fertőzi a népet.
-Ez jó volt!-pacsizott le a rapperrel.
-Hagyjátok ,már szegényt nem is nagyképű.- sétáltam oda barátom mellé.Nem is értem miért kételkedek az érzéseimbe.Biztos csak a terhesség miatt van.Helyet foglaltam a kanapén mellette majd egy puszit nyomtam arcára.
- Tudjátok én még mindig nem értek valamit...- rázta meg fejét Woonie.
-És még is mit nem értesz Drága Dongwoon???- kérdeztük tőle mindannyian.Bár tudtam,hogy mit akar mondani.
- Nézz rám!- mutatott magára.- És rá!- majd barátomra.- Nem értem miért pont ő..Mikor én sokkal jobb vagyok.. És a Maknae-kat mindenki szereti.És te e-helyet egy táncos fiúval jössz össze akitől még ikreket is vársz..
- Ezt már megbeszéltük TÖBBSZÖR is.- röhögte el magát Gikwang. Szüleink csak mosolyogva figyelték a fiúk vitáját,amit unokatestvérem Ashley zavart meg.
-Ezt nézzétek miket találtam!- tolta oda hozzánk a fotóalbumot.
- Ugye nem gondolod komolyan,hogy ezt most megnézzük.- Unokatestvérem válaszul csak bólogatni kezdett.A fiúk pedig egyből körbe ülték és figyelni kezdték,kénytelen voltam én is közéjük csatlakozni.

- Ez hol készült?- kérdezte Yo,miközben a képre mutatott.
- Ez még 2 évvel ezelőtt készült,New York-ba. Mindig is nagy álmunk volt egyszer egy karácsonyt ott tölteni.- válaszolt Ashely mosolyogva.
-És gondolom akkor sikerült is.- szólalt meg HyungSeung.
- Igen.- kezdtem bólogatni.- Az volt életünk legjobb karácsonya.- kijelentésem közben lapoztam egyet.

-De aranyosak vagytok.- nézte meg közelebbről Woonie.

- Oooh.. Woonie ne bókolj már mert mindjárt elpirulok.- tette szája elé a kezét unokatestvérem.

- És-és ez mikor?- tette fel Yoseob,ugyan azt a kérdést.

- Tudtam,hogy ezt fogod kérdezni.-nevettem el magam.- Amúgy meg tavaly. Éppen tárgyalást folytatunk mikor valaki/kik lefényképeztek.- néztem apuékra.

- Héj..Most mi van? Nem én voltam.- tette fel kezét apu.

- Most fogd rám akkor.- támadta le anyu, minek következményébe elkezdtünk mindannyian röhögni.Bár én 5 másodperc után abba is hagytam,mivel nagyon megfájdult a hasam,amit a többiek észre is vettek.

- Úristen.Jól vagy Doo ??- támadtak le  az ott lévők.

- Igen,csak megfájdult a hasam.- válaszoltam őszintén kérdésükre.

- Jobb lesz ha most lepihensz.- állt fel Gi majd, segített fel állni.

-  De jól vagyok.- kezdtem nyafogni.-És amúgy is neked kéne pihened,nem rég jöttél ki a kórházból.- nem válaszolt,inkább felkapott majd  fel vitt a szobába.