31. Esküvő elhalasztva

4 hónappal később*
- Ébresztő álom szuszék!- húzta el a függönyöket Junhyung.- Pár óra múlva házasodsz és még mindig az ágyat nyomod.Megértem ha hajnalig buliztál volna,de te léptél le a leghamarabb a legény búcsúsztatódról.- mintha meg sem hallottam volna magamra húztam a takarót és aludtam volna tovább ha nem húzza le rólam.- Ha nem kelsz ki azonnal felhívom Ashley-t,hogy nem vagy hajlandó felkelni.-erre a kijelentésére már ugrottam is ki az  ágyból majd a már kikészített ruhák felé vettem az irányt,felkaptam őket és már mentem is a fürdőszobába.Már nagyon izgultam a mai nap miatt,mivel én és Doona nem szóltunk bele a szervezkedésbe,inkább a kicsiknek a szobáját  rendeztük be és vásároltunk nekik.Doona szerint ráértünk volna még az esküvővel miután megszületnek a gyerekek,de Ashley ragaszkodott hozzá meg persze én sem elleneztem.

- Na,hogy nézek ki?- léptem ki a fürdőszoba ajtón.
- Hát,hogy is fogalmazzak elég átlagosan.- nézett fel egy pillanatra a nyakkendő kötözéséből Woonie.
-Hahaha.-  mosolyogtam gúnyosan.
- Meneküljetek a főszervező közeleg.- bújt Yoseob mögém.
- Ti még itt vagytok?- szegezte felénk tollát.
- Kicsim én mondtam nekik,hogy induljunk el időbe a templomba,de szerinted hallgattak ők rám?- lépett ki mögülem majd barátnője felé vette az irányt.
- Igazad van.- karolta át nyakát a Yo.nak majd egy puszit nyomott ajkaira a pusziból csók lett mire mindenki meg köszörülte a torkát.
- Nem azért mondom,de nem kéne indulnunk végre?- kérdeztem meg tőlük.- És amúgy is neked nem  Doona-val kellene lenned?- néztem kérdőn Ashley-re.
- De csak itthon maradt a magassarkúja.De most,hogy mondod én már rohanok is! Fél óra múlva ha nem lesztek ott a templomban végetek. Főleg neked Gikwang.- mutatott rám,mire egy nagyot nyeltem.
- Srácok,akkor induljunk.Mert még a végén tényleg képes bennem kárt tenni.

Doona pov:
- Eljött a nagy nap!- jött be ugrándozva Hyuna a szobába.- Izgulsz?
- Igen.- mondtam mosolyogva.- De inkább csak félek.- mondtam miközben fel álltam az ágyról.
- Félsz  mitől?- lepődött meg,mire rámutattam a hasamra.Az orvosom azt mondta,hogy bármelyik pillanatban elindulhat a szülés,persze Ashley-nak is mondtam,hogy ne áprilisra tegye az esküvőt,de hallgat ez a nőszemély rám?- Jaj Doona! Csak nem lesz semmi baj.Max csak a gyerekek is jelen lesznek már a templomba.- röhögte el magát,már megszólalni készültem,de ő bele vágott a még el nem kezdett szavamba.- Na,de most gyere,Ashley már elindult a cipőért azt mondta,hogy a Templomhoz menjünk.
- Rendben.Anyáék is már biztos ott vannak.- indultam el,hirtelen nagy fájdalmat éreztem hasamnál és ráadásul még a magzat vizem is elfojt.
- Hyuna baj van.- haraptam meg a szám.- Elfojt a magzat víz.- mondanom sem kellett többet azonnal telefonálásba kezdett.

Gikwang pov:
Már az utolsó simításokat végeztem magamon mikor csörögni kezdett a telefonom,a kijelzőre pillantottam,ami Hyuna nevét írta ki.~ Fura.Miért keres ilyenkor ? ~  gondoltam magamba.
- Gikwang! Gikwang!- kiabált bele a telefonba idegesen,mire összerezzentem.- Apa leszel!
- Tudom,hogy az leszek.- mondtam unottan.
- Te annyira hülye vagy komolyan.- halkult el hangja egy kicsit.
- Hyuna ad oda azt a telefont légyszíves.- hallottam barátnőm hangját.
- Gikwang az esküvő elhalasztva.- hangja meggyötört volt,ekkor leesett a tantusz.
- Hol vagy most?- kérdeztem idegesen.
- Mindjárt jön a mentő .. A  kórházba menjetek.- mondta elhaló hangon.
- Rendben.Akkor ott találkozunk Szeretlek.-ezzel le tettem a telefont.-  Srácok esküvő lefújva!
-  Hogy ? Miért ?  Mi történt?- kérdezték  meglepetten.
- Apa leszek.- mondtam nekik izgatottan.
- Hát az tudjuk.- ugyanazt játszották el,amit előbb én.
- Nem úgy ti vad barmok. Megindult a Doonánál a szülés.
- Mi?!- tátották el a szájukat.
- Nem úgy volt,hogy jövőhéten születnek meg vagy mi?- kérdezte a még mindig sokkba lévő HyunSeung.
- De úgy volt.- válaszoltam.- Yoseob keresd meg Ashley-t és mond meg neki,hogy mi a helyzet.-ezzel a mondattal már húztam is a csíkot.Útközben eszembe jutott,hogy azért nem ártana felhívni a szülőket meg minden ezért értesítettem őket a hírről. Seobiek miután mindenkinek szóltak,hogy az esküvő elmarad bejöttek a kórházba.

Doona pov:
Hát ezen is túl estem életem  legelső szülésén,ami nagyon fájdalmas volt.
- Az esküvőt elnapoltuk.- mondta apa miközben felállt a helyéről.- Legyél jó kicsim.- ezzel már távoztak is.
- Annyira aranyosak.-  ült le mellém Ashley.- Olyan mázlista vagy. Van két csodálatos gyereked és egy  férjed is.- arcáról a fájdalom tükröződött.
- Ajhh.. Ashley hamarosan neked is lesz részed ebbe az örömbe.- mondtam miközben feljebb ültem.
- De mikor?-  tette vágott sértődött képet.
- Ha eljön az ideje ,de több kérdésre nem adok választ így is csoda,hogy erre a kettőre tudtam.Mellesleg Gikwang hol van?- mielőtt választ tudott volna rá adni az emleget  szamár megjött  5 másik társával együtt.
- Bocsi,hogy csak úgy leléptem,de Yoseob a segítségemet kérte.- puszilta meg homlokom.- Hol vannak a picik?-  fejemmel oldalra biccentettem,Gikwang pedig felállt majd oda sétált melléjük.- Az orvos azt mondta,hogy holnap már haza is jöhettek.- vette ki Soo Min-t a kiságyból.
- Gikwang! Rossz nézni,ahogy fogod szegény kislányt!- szólt oda neki Junhyung.- Szerintem jobb ha leteszed mielőtt valami kért teszel benne.- röhögte el magát,mire mindenki követte.
- Nem fogom leejteni.- öltött  nyelvet.
- Bízunk benne.- motyogtam orrom alatt.
- Tessék?-  rakta vissza kicsit helyére.- Már te sem bízol bennem?- kérdezte,miközben szomorú arccal közeledett.
- De-de meg bízok benned.- keltem fel az ágyból.Majd hátrálni kezdtem.
-  Akkor miért mondtad azt idézem:" Bízunk benne"?!- nyomott a falnak.
- Jaj már! Tudod,hogy nem komolyan értettem!- karoltam át majd egy puszit nyomtam ajkaira.
-Khmm.. Azt hiszem jobb,ha magatokra hagyunk benneteket.- köszörülte meg torkát Dujun. Majd távoztak is.
- Csak ennyi?! - kérdezte fel háborodva.- Megbántasz és csak egy  puszit kapok?!- sértődötten indult meg,ha meg nem fogom a karját,visszarántottam magam mellé majd egy gyengébb hosszabb csókot adtam neki.
- Így már megfelel?- kérdeztem miközben eltávolodtak ajkaink egymástól.
- Had gondolkozzak! Nem.- ismét MEGAKART  csókolni,de a kicsik sírása megakadályozta ebben.Megforgatta a szemeit majd oda sétáltunk hozzájuk.
- Ssshh..- csititgattam Soomint,Gi pedig Suhot. Perceken belül már aludtak is.
- Ez könnyen ment- mondta miközben vissza a  kiságyban az eddig kezében  pihenő Suhot.
- Ühüm.- ásítottam egy nagyot majd leültem az ágyra.
- Álmos vagy?- kérdezte miközben leguggolt elém.
- Csak egy kicsit.- válaszoltam közben még egyet ásítottam.
- Akkor én most magadra hagylak.Pihend ki magad holnap jövök értetek.- adott egy puszit homlokomra.
- Várj!- fogtam meg karját.- Nem maradnál itt velem? - néztem kérlelően rá.
- De.- mosolygott.
- Köszönöm.- mondtam miközben befeküdtem az ágyba ő is követte példám és egymást ölelve aludtunk el.

Teaser ~

- Na,hogy nézek ki?- léptem ki a fürdőszoba ajtón.
- Hát,hogy is fogalmazzak elég átlagosan.- nézett fel egy pillanatra a nyakkendő kötözéséből Woonie.
-Hahaha.-  mosolyogtam gúnyosan.
- Meneküljetek a főszervező közeleg.- bújt Yoseob mögém.
- Ti még itt vagytok?- szegezte felénk tollát.
- Kicsim én mondtam nekik,hogy induljunk el időbe a templomba,de szerinted hallgattak ők rám?- lépett ki mögülem majd barátnője felé vette az irányt.
- Igazad van.- karolta át nyakát a Yo-nak majd egy puszit nyomott ajkaira a pusziból csók lett mire mindenki meg köszörülte a torkát.
- Nem azért mondom,de nem kéne indulnunk végre?- kérdeztem meg tőlük.- És amúgy is neked nem  Doona-val kellene lenned?- néztem kérdőn Ashley-re.
- De csak itthon maradt a magassarkúja.De most,hogy mondod én már rohanok is! Fél óra múlva ha nem lesztek ott a templomban végetek. Főleg neked Gikwang.- mutatott rám,mire egy nagyot nyeltem.
- Srácok,akkor induljunk.Mert még a végén tényleg képes bennem kárt tenni.

30.Nem érdekel,hogy megcsókolt

Könnyeimet visszafojtva sétáltam a Han-folyó felé mikor oda értem leültem egy kis padra majd ismét zokogásba törtem ki.Perceken keresztül sírtam és sírtam.Annyira szerencsétlenek éreztem magam.Mindig csak velem történek ilyenek.Nem hiszem el.Minek kellett megszületnem.Jobb lenne ha meghalnék vagy ha meg sem születtem volna.

Gikwang pow:
Már vagy 1 órája,hogy Doona vissza ment a kórházba,de még mindig nincs itt.Pedig megbeszéltük,hogy fél óra múlva jön.Megpróbáltam hívni,de még azt a k****szot  telefonját sem képes felvenni.
- Gikwang,Gikwang!- futott be Ashley a szobámba,mivel én éppen a ruháimat csomagoltam össze.
- Tessék?- keltem fel bőröndöm elől.
- Aron megcsókolta Doo..
- Mi-mit csinált?- vágtam szavába.
- Megcsókolta,de Doona mikor megtörtént egyből megszakította majd elment és nem tudja senki,hogy hol van. Aron hívott,hogy Doona itt van-e a közelembe.. És elmesélt mindent,de Gikwang én félek,hogy valami hülyeséget csinált.- csuklott el a hangja barátnőm unoka testvérének.Elégé mérges voltam Aron-ra,hogy megcsókolta barátnőmet,de mikor Ashley elmondta,hogy Doo egyből  meg is szakította csókjukat.De a dühöm aggódásba ment alakult át,hisz eltűnt a jövendőbeli gyerekeimnek anyja.
- Héj! Ashley nyugi!- tettem vállára kezeimet majd szemébe néztem és így szóltam:- Azt hiszem tudom hol van.- mosolyogtam rá.Majd felvettem a kabátom és már indultam is.Ismertem már annyira Doonát,hogy tudjam,hogy hova ment.A sejtésem be is igazolódott a Han-folyó partján egy kis padon üldögélt.A lehető leghalkabban sétáltam oda hozzá.De mikor már leülni készültem észrevett.Meglepődve nézett fel rám.Szemei vörösek voltak a sírástól.
- Hallottam mi történt.- ültem le mellé majd átkaroltam.
- Gikwang én..- mielőtt folytatta volna belevágtam szavába.
- Nem érdekel Doona. Elmondtak mindent.És engem nem érdekel.Engem csak te és a gyerekek érdekelnek.Felejtsük el a ma történteket.
- De...- mielőtt bármit mondhatott volna belé fojtottam a szót.
-  Mit is szerettél volna mondani?- szakítottam meg csókunkat.
- Szeretlek  Oppa.- bújt hozzám.
- Én is téged.- kezdtem simogatni hátát.Perceken keresztül így ültünk és figyeltük a már  lemenő napot.Eközben eszembe jutott,hogy mit is  terveztem mára,de úgy éreztem a leánykérés már nem várhat tovább ezért leguggoltam elé majd kivettem a gyűrűt a zsebemből és felé nyújtottam.-Leszel a feleségem?- tettem fel a kérdést,minek következtében Doona beleugrott a nyakamba.-Ezt vehetem egy igennek?- kérdeztem tőle miközben kibontakoztam ölelő karjaiból majd válaszul egy aprót bólintott.Jelen esettben ha nem lenne már ekkora hasa felkapnám és megpörgetném,de mivel az van és nem szeretném,hogy bármi bajuk essen nekik ezért csak egy csókot nyomtam szájára.- Oké,akkor már csak egy valami van hátra.De ahhoz el kell mennünk a dormba.
- Mi-Micsoda?- kérdezte kíváncsian barátnőm.
- Majd mindjárt megtudod.-  mosolyogtam rá.Az út felét végig  nyavalyogta. Szó szerint.Tudtam,hogy nem szereti,hogyha meglepetéssel készülök neki ezért még egy kicsit húztam az agyát.Mikor oda értünk  a fiúkkal közös dormunk szomszédjába mentünk,amit a barátnőm eléggé furcsált,de mikor beljebb mentünk megértett mindent.
- Op-Oppa ez a..- a csodálkozást elakadt a szava.
- A miénk.- öleltem át hátulról.- És már a ma éjszakát itt fogjuk tölteni.- suttogtam füleibe.
- De a cuccaink még a másik házban vannak.- fordult velem szembe.
- A-a- ráztam meg a fejem.- A srácok és Ashley áthozták minden cuccunkat és nagyjából be is rendezték.A gyerek szobát viszont még nem rendezték be ezért azt majd nekünk kell elintézni.
-  A gyerekszoba még rá ér.- kuncogott fel barátnőm.- Szeretlek Gikwang.És köszönök neked mindent.- nézett mélyen a szemembe.

29.Előbb kellett volna gondolkoznod~

A kórházból kiérve Dujun mondta,hogy menjünk el a Dormba mondván,hogy valamit ott hagyott.Ezért az ellenkező irányba indultunk el.A fiúk most kivételesen csendben sétáltak.Csoda.Éppen Gi-vel beszélgettem a  születendő kicsikről,amit a telefonom csörgése szakított félbe.
A telefonom kijelzőjére néztem,ami Ren nevét és számát írta ki.
-Szia Ren!-  szóltam bele a készülékbe.
-Szia Doona!Öhmm. Történt egy kis baleset Aron-nal és megszeretnélek kérni vagy kérdezni téged,hogy nem- e lenne kedved bejönni egy kicsit felvidítani mert olyan szomorú meg minden,próbáltuk a srácokkal felvidítani,de nem sikerült és hátha neked sikerülne.- bár nem láttam,de tudtam,hogy a miután befejezte a beszédet elmosolyodott.
- Aron kórházban van?Mi történt vele?- lepődtem meg kissé,mire minden szempár rám szegeződött.
- Igen,kórházban,de semmi komoly baja nincs.Azon kívül,hogy fájlalja a combját ne kérdezd mi baja van neki mert nem tudom pontosan.- miközben beszámolt egy kicsit megnyugodtam és az utolsó kijelentésére jót nevettem.Tipikus Ren mindig mindent elfelejt.- Na akkor eljössz?
- Igen,persze  15-20 perc és ott vagyok.- ezzel le is tettem a telefont.- Figyeljetek srácok! Nekem vissza kell mennem a kórházba sietek majd vissza.Gikwang oda lépett hozzám majd egy puszit nyomott a számra.
- Vigyázz magadra,és akkor majd a Dormba gyere.-egy aprót bólintottam majd megfordultam és visszaindultam a kórházba meg tartva ígéretem 15 perc alatt oda értem.A srácok kint voltak kivéve Aron.
- Sziasztok.- intettem neki mikor  oda értem eléjük.
- Doona!- ugrott bele a nyakamba Ren.
- Ren én is örülök neked,de nem lehetne,hogy egy kicsit óvatosabban ölelj meg máskor?-toltam el magamtól.
- Hupsz..Bocsi..De Doona neked miért ilyen nagy a hasad?- nézett furán rám.- Csak nem terhes vagy és nekem nem szóltál?- durcizott be.
- Igen Ren az vagyok.- feleltem kérdésére.- És azért nem szóltam mert elfelejtettem.- vágtam rá,jelen esetben semmi jó kifogást nem találtam.Így kénytelen voltam az igazságot mondani.
- És fiú vagy lány lesz?-  gyűltek körém a fiúk,kivéve Aron mivel ő éppen az egyik teremben gyengélkedik.
- Mindkettő.
- Hogy ikreid lesznek?- válaszul csak bólogattam.
-Wáoh..Gikwang tud valamit.- veregette meg a vállam JR.
- Milyen spermái vannak neki? Csak nem szuper?- kérdezte Baekho.
- Hmm...Erre még nem is gondoltam,de tudjátok mit haza megyek és megkérdezem tőle csak előbb bemegyek,ehhez a jó madárhoz.- jelentettem ki majd bementem hozzá.
- Doona te meg mit keresel itt?-  ült feljebb.Én pedig oda sétáltam hozzá majd az ágy melletti székre ültem.
-Hallottam,hogy mi történt veled gondoltam eljövök és meglátogatlak.- mosolyogtam rá.-De amúgy elárulnád,hogy mi a fenét csináltál?-támadtam le.
- Héj! Nyugi Doo.. Nem tudom,hogy történhetett.- csitittgatot.
- Te nekem ne mond az,hogy nyugodjak meg.. Még is mit képzeltél?Csak nem azt gondoltad,hogy meg foglak dicsérni.- vágtam HERO fejet.-Mert ha igen akkor ügyes vagy!-  mosolyogtam gúnyosan.
- Most komolyan azért jöttél,hogy a fejemhez vágd,hogy mekkora idióta vagyok?!
- Igen vagyis nem..Bocsi,hogy így leordítottalak,de annyira szerencsétlen vagy néha.- morogtam az orrom alá.
- Mint te.- röhögött fel.5 perc néma csend.Majd észrevettem,hogy az ajkaimat figyeli,ami kifejezetten zavart.
-Öhmm.. Van valami  számon?- kérdeztem miközben végig simítottam az imént említett testrészemen az ujjaim.Válasz helyett közelebb hajolt majd megcsókolt annyira,de annyira váratlanul ért teljesen lesokkoltam 5 másodperc után megszakítottam a csókot majd felálltam és az ajtó fele indultam meg.
- Várj Doona! Sajnálom!- szólt utánam.
- Ezt nem kellett volna! Előbb kellett volna gondolkodnod ..- ekkor elakadt a hangom majd kimentem a szobájából a fiúk szerencsére nem voltak kint a váró terembe,biztos lementek a büfébe,de nem is gond így legalább észrevétlenül  kijuthatok a kórházból.
Kiérve elkezdtem zokogni,kavarogtak bennem az érzések nem tudtam,hogy mihez kezdjek most.Megígértem Gikwangnak,hogy fél óra múlva a dormba leszek,de ezek után nem tudnák a szemébe nézni.A könnyeim még mindig nem álltak meg inkább még jobban folytak.
A telefonomat még mielőtt bárki is keresett volna kikapcsoltam,majd ezek után elindultam,de hogy hova azt még magam sem tudtam..