4 hónappal később*
- Ébresztő álom szuszék!- húzta el a függönyöket Junhyung.- Pár óra múlva házasodsz és még mindig az ágyat nyomod.Megértem ha hajnalig buliztál volna,de te léptél le a leghamarabb a legény búcsúsztatódról.- mintha meg sem hallottam volna magamra húztam a takarót és aludtam volna tovább ha nem húzza le rólam.- Ha nem kelsz ki azonnal felhívom Ashley-t,hogy nem vagy hajlandó felkelni.-erre a kijelentésére már ugrottam is ki az ágyból majd a már kikészített ruhák felé vettem az irányt,felkaptam őket és már mentem is a fürdőszobába.Már nagyon izgultam a mai nap miatt,mivel én és Doona nem szóltunk bele a szervezkedésbe,inkább a kicsiknek a szobáját rendeztük be és vásároltunk nekik.Doona szerint ráértünk volna még az esküvővel miután megszületnek a gyerekek,de Ashley ragaszkodott hozzá meg persze én sem elleneztem.
- Hát,hogy is fogalmazzak elég átlagosan.- nézett fel egy pillanatra a nyakkendő kötözéséből Woonie.
-Hahaha.- mosolyogtam gúnyosan.
- Meneküljetek a főszervező közeleg.- bújt Yoseob mögém.
- Ti még itt vagytok?- szegezte felénk tollát.
- Kicsim én mondtam nekik,hogy induljunk el időbe a templomba,de szerinted hallgattak ők rám?- lépett ki mögülem majd barátnője felé vette az irányt.
- Igazad van.- karolta át nyakát a Yo.nak majd egy puszit nyomott ajkaira a pusziból csók lett mire mindenki meg köszörülte a torkát.
- Nem azért mondom,de nem kéne indulnunk végre?- kérdeztem meg tőlük.- És amúgy is neked nem Doona-val kellene lenned?- néztem kérdőn Ashley-re.
- De csak itthon maradt a magassarkúja.De most,hogy mondod én már rohanok is! Fél óra múlva ha nem lesztek ott a templomban végetek. Főleg neked Gikwang.- mutatott rám,mire egy nagyot nyeltem.
- Srácok,akkor induljunk.Mert még a végén tényleg képes bennem kárt tenni.
Doona pov:
- Eljött a nagy nap!- jött be ugrándozva Hyuna a szobába.- Izgulsz?
- Igen.- mondtam mosolyogva.- De inkább csak félek.- mondtam miközben fel álltam az ágyról.
- Félsz mitől?- lepődött meg,mire rámutattam a hasamra.Az orvosom azt mondta,hogy bármelyik pillanatban elindulhat a szülés,persze Ashley-nak is mondtam,hogy ne áprilisra tegye az esküvőt,de hallgat ez a nőszemély rám?- Jaj Doona! Csak nem lesz semmi baj.Max csak a gyerekek is jelen lesznek már a templomba.- röhögte el magát,már megszólalni készültem,de ő bele vágott a még el nem kezdett szavamba.- Na,de most gyere,Ashley már elindult a cipőért azt mondta,hogy a Templomhoz menjünk.
- Rendben.Anyáék is már biztos ott vannak.- indultam el,hirtelen nagy fájdalmat éreztem hasamnál és ráadásul még a magzat vizem is elfojt.
- Hyuna baj van.- haraptam meg a szám.- Elfojt a magzat víz.- mondanom sem kellett többet azonnal telefonálásba kezdett.
Gikwang pov:
Már az utolsó simításokat végeztem magamon mikor csörögni kezdett a telefonom,a kijelzőre pillantottam,ami Hyuna nevét írta ki.~ Fura.Miért keres ilyenkor ? ~ gondoltam magamba.
- Gikwang! Gikwang!- kiabált bele a telefonba idegesen,mire összerezzentem.- Apa leszel!
- Tudom,hogy az leszek.- mondtam unottan.
- Te annyira hülye vagy komolyan.- halkult el hangja egy kicsit.
- Hyuna ad oda azt a telefont légyszíves.- hallottam barátnőm hangját.
- Gikwang az esküvő elhalasztva.- hangja meggyötört volt,ekkor leesett a tantusz.
- Hol vagy most?- kérdeztem idegesen.
- Mindjárt jön a mentő .. A kórházba menjetek.- mondta elhaló hangon.
- Rendben.Akkor ott találkozunk Szeretlek.-ezzel le tettem a telefont.- Srácok esküvő lefújva!
- Hogy ? Miért ? Mi történt?- kérdezték meglepetten.
- Apa leszek.- mondtam nekik izgatottan.
- Hát az tudjuk.- ugyanazt játszották el,amit előbb én.
- Nem úgy ti vad barmok. Megindult a Doonánál a szülés.
- Mi?!- tátották el a szájukat.
- Nem úgy volt,hogy jövőhéten születnek meg vagy mi?- kérdezte a még mindig sokkba lévő HyunSeung.
- De úgy volt.- válaszoltam.- Yoseob keresd meg Ashley-t és mond meg neki,hogy mi a helyzet.-ezzel a mondattal már húztam is a csíkot.Útközben eszembe jutott,hogy azért nem ártana felhívni a szülőket meg minden ezért értesítettem őket a hírről. Seobiek miután mindenkinek szóltak,hogy az esküvő elmarad bejöttek a kórházba.
Doona pov:
Hát ezen is túl estem életem legelső szülésén,ami nagyon fájdalmas volt.
- Az esküvőt elnapoltuk.- mondta apa miközben felállt a helyéről.- Legyél jó kicsim.- ezzel már távoztak is.
- Annyira aranyosak.- ült le mellém Ashley.- Olyan mázlista vagy. Van két csodálatos gyereked és egy férjed is.- arcáról a fájdalom tükröződött.
- Ajhh.. Ashley hamarosan neked is lesz részed ebbe az örömbe.- mondtam miközben feljebb ültem.
- De mikor?- tette vágott sértődött képet.
- Ha eljön az ideje ,de több kérdésre nem adok választ így is csoda,hogy erre a kettőre tudtam.Mellesleg Gikwang hol van?- mielőtt választ tudott volna rá adni az emleget szamár megjött 5 másik társával együtt.
- Bocsi,hogy csak úgy leléptem,de Yoseob a segítségemet kérte.- puszilta meg homlokom.- Hol vannak a picik?- fejemmel oldalra biccentettem,Gikwang pedig felállt majd oda sétált melléjük.- Az orvos azt mondta,hogy holnap már haza is jöhettek.- vette ki Soo Min-t a kiságyból.
- Gikwang! Rossz nézni,ahogy fogod szegény kislányt!- szólt oda neki Junhyung.- Szerintem jobb ha leteszed mielőtt valami kért teszel benne.- röhögte el magát,mire mindenki követte.
- Nem fogom leejteni.- öltött nyelvet.
- Bízunk benne.- motyogtam orrom alatt.
- Tessék?- rakta vissza kicsit helyére.- Már te sem bízol bennem?- kérdezte,miközben szomorú arccal közeledett.
- De-de meg bízok benned.- keltem fel az ágyból.Majd hátrálni kezdtem.
- Akkor miért mondtad azt idézem:" Bízunk benne"?!- nyomott a falnak.
- Jaj már! Tudod,hogy nem komolyan értettem!- karoltam át majd egy puszit nyomtam ajkaira.
-Khmm.. Azt hiszem jobb,ha magatokra hagyunk benneteket.- köszörülte meg torkát Dujun. Majd távoztak is.
- Csak ennyi?! - kérdezte fel háborodva.- Megbántasz és csak egy puszit kapok?!- sértődötten indult meg,ha meg nem fogom a karját,visszarántottam magam mellé majd egy gyengébb hosszabb csókot adtam neki.
- Így már megfelel?- kérdeztem miközben eltávolodtak ajkaink egymástól.
- Had gondolkozzak! Nem.- ismét MEGAKART csókolni,de a kicsik sírása megakadályozta ebben.Megforgatta a szemeit majd oda sétáltunk hozzájuk.
- Ssshh..- csititgattam Soomint,Gi pedig Suhot. Perceken belül már aludtak is.
- Ez könnyen ment- mondta miközben vissza a kiságyban az eddig kezében pihenő Suhot.
- Ühüm.- ásítottam egy nagyot majd leültem az ágyra.
- Álmos vagy?- kérdezte miközben leguggolt elém.
- Csak egy kicsit.- válaszoltam közben még egyet ásítottam.
- Akkor én most magadra hagylak.Pihend ki magad holnap jövök értetek.- adott egy puszit homlokomra.
- Várj!- fogtam meg karját.- Nem maradnál itt velem? - néztem kérlelően rá.
- De.- mosolygott.
- Köszönöm.- mondtam miközben befeküdtem az ágyba ő is követte példám és egymást ölelve aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése