2013. március 1., péntek

29.Előbb kellett volna gondolkoznod~


A kórházból kiérve Dujun mondta,hogy menjünk el a Dormba mondván,hogy valamit ott hagyott.Ezért az ellenkező irányba indultunk el.A fiúk most kivételesen csendben sétáltak.Csoda.Éppen Gi-vel beszélgettem a  születendő kicsikről,amit a telefonom csörgése szakított félbe.
A telefonom kijelzőjére néztem,ami Ren nevét és számát írta ki.
-Szia Ren!-  szóltam bele a készülékbe.
-Szia Doona!Öhmm. Történt egy kis baleset Aron-nal és megszeretnélek kérni vagy kérdezni téged,hogy nem- e lenne kedved bejönni egy kicsit felvidítani mert olyan szomorú meg minden,próbáltuk a srácokkal felvidítani,de nem sikerült és hátha neked sikerülne.- bár nem láttam,de tudtam,hogy a miután befejezte a beszédet elmosolyodott.
- Aron kórházban van?Mi történt vele?- lepődtem meg kissé,mire minden szempár rám szegeződött.
- Igen,kórházban,de semmi komoly baja nincs.Azon kívül,hogy fájlalja a combját ne kérdezd mi baja van neki mert nem tudom pontosan.- miközben beszámolt egy kicsit megnyugodtam és az utolsó kijelentésére jót nevettem.Tipikus Ren mindig mindent elfelejt.- Na akkor eljössz?
- Igen,persze  15-20 perc és ott vagyok.- ezzel le is tettem a telefont.- Figyeljetek srácok! Nekem vissza kell mennem a kórházba sietek majd vissza.Gikwang oda lépett hozzám majd egy puszit nyomott a számra.
- Vigyázz magadra,és akkor majd a Dormba gyere.-egy aprót bólintottam majd megfordultam és visszaindultam a kórházba meg tartva ígéretem 15 perc alatt oda értem.A srácok kint voltak kivéve Aron.
- Sziasztok.- intettem neki mikor  oda értem eléjük.
- Doona!- ugrott bele a nyakamba Ren.
- Ren én is örülök neked,de nem lehetne,hogy egy kicsit óvatosabban ölelj meg máskor?-toltam el magamtól.
- Hupsz..Bocsi..De Doona neked miért ilyen nagy a hasad?- nézett furán rám.- Csak nem terhes vagy és nekem nem szóltál?- durcizott be.
- Igen Ren az vagyok.- feleltem kérdésére.- És azért nem szóltam mert elfelejtettem.- vágtam rá,jelen esetben semmi jó kifogást nem találtam.Így kénytelen voltam az igazságot mondani.
- És fiú vagy lány lesz?-  gyűltek körém a fiúk,kivéve Aron mivel ő éppen az egyik teremben gyengélkedik.
- Mindkettő.
- Hogy ikreid lesznek?- válaszul csak bólogattam.
-Wáoh..Gikwang tud valamit.- veregette meg a vállam JR.
- Milyen spermái vannak neki? Csak nem szuper?- kérdezte Baekho.
- Hmm...Erre még nem is gondoltam,de tudjátok mit haza megyek és megkérdezem tőle csak előbb bemegyek,ehhez a jó madárhoz.- jelentettem ki majd bementem hozzá.
- Doona te meg mit keresel itt?-  ült feljebb.Én pedig oda sétáltam hozzá majd az ágy melletti székre ültem.
-Hallottam,hogy mi történt veled gondoltam eljövök és meglátogatlak.- mosolyogtam rá.-De amúgy elárulnád,hogy mi a fenét csináltál?-támadtam le.
- Héj! Nyugi Doo.. Nem tudom,hogy történhetett.- csitittgatot.
- Te nekem ne mond az,hogy nyugodjak meg.. Még is mit képzeltél?Csak nem azt gondoltad,hogy meg foglak dicsérni.- vágtam HERO fejet.-Mert ha igen akkor ügyes vagy!-  mosolyogtam gúnyosan.
- Most komolyan azért jöttél,hogy a fejemhez vágd,hogy mekkora idióta vagyok?!
- Igen vagyis nem..Bocsi,hogy így leordítottalak,de annyira szerencsétlen vagy néha.- morogtam az orrom alá.
- Mint te.- röhögött fel.5 perc néma csend.Majd észrevettem,hogy az ajkaimat figyeli,ami kifejezetten zavart.
-Öhmm.. Van valami  számon?- kérdeztem miközben végig simítottam az imént említett testrészemen az ujjaim.Válasz helyett közelebb hajolt majd megcsókolt annyira,de annyira váratlanul ért teljesen lesokkoltam 5 másodperc után megszakítottam a csókot majd felálltam és az ajtó fele indultam meg.
- Várj Doona! Sajnálom!- szólt utánam.
- Ezt nem kellett volna! Előbb kellett volna gondolkodnod ..- ekkor elakadt a hangom majd kimentem a szobájából a fiúk szerencsére nem voltak kint a váró terembe,biztos lementek a büfébe,de nem is gond így legalább észrevétlenül  kijuthatok a kórházból.
Kiérve elkezdtem zokogni,kavarogtak bennem az érzések nem tudtam,hogy mihez kezdjek most.Megígértem Gikwangnak,hogy fél óra múlva a dormba leszek,de ezek után nem tudnák a szemébe nézni.A könnyeim még mindig nem álltak meg inkább még jobban folytak.
A telefonomat még mielőtt bárki is keresett volna kikapcsoltam,majd ezek után elindultam,de hogy hova azt még magam sem tudtam..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése