- Junhyung ti meg mit kerestek itt?- néztem rájuk furán.
- Hallottuk,hogy mentek a kórházba és gondoltuk veletek tartunk.- mosolyogtak mind annyian,mint a tejbe tök.
- Remek.Akkor megtennétek,hogy elindultok?- mosolyogva mutattam kifele.
- Ja,igen persze.- léptek hátrább.Én még megvártam Gikwangot majd kézen fogva sétáltunk ki a kapun.
- Hova megyünk először galambocskáim?- várt be minket Junhyung.
- Mióta vagyunk a galambocskáid?- néztem rá hülyén.
- Régóta miért? Na inkább válaszoljatok a kérdésemre!
- Először a kórházba kell benéznünk utána meg a nőgyógyászhoz.- válaszolt Gikwang Junhyung kérdésére.
- Ááhh..Ahhoz a fiatal manuszhoz?- kérdezte Junhyung miközben rám nézett,Gikwang pedig Juny kijelentésére felém kapta a fejét.
- Milyen fiatal manuszról beszélsz? Az a emberke minden csak nem fiatal.- Gikwang erre a kijelentésemre,ahogy láttam egy kicsit megnyugodott.
- Akkor a segédje.- Gikwang ismét rám nézett Junhyung pedig folytatta tovább.- És,ahogy láttam szemet is vetett rád.Ha nem kísért volna el mindig valamelyikünk tuti rád vetette volna magát.- röhögött fel.- De úgy emlékszem,hogy bókolt is neked egyszer-kétszer.
- Azt hiszem ezt a manuszt fel kell világosítanom egy-két dologról.- vágott Junhyung szavába.
- Gikwang!-álltam meg hirtelen- Nem is létezik a hapsi.Vagy is létezik,de úgy mond " gyakorlaton" volt.És csak két alkalommal volt ott..És ha bókolt is engem nem érdekel mert nem vettem észre meg nem is érdekel.
- Tehát azt mondod,hogy nem is érdekel?- lépett közelebb, válaszul megráztam a fejem.- Csak azt ne mond,hogy nem figyeltél fel rá.- fogta meg derekam majd közelebb húzott magához.
- Te meg csak azt ne mond,hogy megint féltékeny vagy!- hajoltam közel arcához.
- Nincs miért féltékenynek lennem.
- Ezt honnan veszed?- játszottam kicsit vele.
- Csak tudom.- csókolt meg.
- Na,de ne az utcán nyalakodjatok!- kezdtek kiabálni a fiúk.
- Fogjátok már be!- röhögve kiabált oda nekik Gikwang,mivel időközben abba hagytuk a fiúk miatt abbahagytuk,hogy őket idézem: " Nyalakodást".
- Miért kell szegényeket folyton basztatni?-fordult Ashley Seobie-val szembe.
- Ezt te nem értheted édesem.- karolta át Yoseob majd egy puszit nyomott az arcára.
- Áááhh..Most jut eszembe a kispárna most kié lesz ?- húzta barátom gonosz mosolyra a száját.
- Szerintem Hyung Seung-é.- néztem az említett személyre.
- Inkább menjünk srácok!-indult meg.
- Hát jó.- vontunk vállat majd utána mentünk.
15 perc néma csend köszöntött be,amit Junhyung szakított félbe,de ez utal Yoseob-nak szólt be.
~ Most végre megtudjátok,hogy milyen érzés volt nekünk mikor minket szivatak.~Édes a bosszú.~ Futott át az eszemen-e gondolat.
-Tényleg Seobie!- kiáltottam fel hirtelen.- Hogy is hívták a kispárnádat?Csak nem Ashley-nek?- ha szemmel ölni lehetne akkor én már rég halott lennék.
- Milyen kispárnáról beszélsz te?- vakarta tarkóját zavartan.
- Hát tudod,ami eredetileg Gikwang-é volt.- szállt be Junhyung is,de sajnos megérkeztünk a kórházhoz ezért nem válaszolt már,inkább fogta magát és előre vágtázott,mi pedig utána.Gikwang mikor beértünk elment elintézni a papírjait majd visszajött egy pár percre.
- Mindjárt jövők csak megmérik a vérnyomásom meg ilyenek.- adott egy puszit a homlokomra.
~15 perccel később~
-Ezt nem hiszem el mikor akar már kijönni?- nyafogott Yoseob.
- Nem rég ment be mit rinyálsz olyan vagy,mint egy 5 éves.- néztem rá egy pillanatra.
- Ezt kikérem magamnak nem is vagyok olyan,mint egy 5 éves!-tette karba a kezét.
- Igen persze nem vagy olyan,de most pont úgy viselkedsz.- néztem végig rajta.
Gikwang még körülbelül 10 percig volt bent majd kijött.
- Na mit mondtak?- léptem elé.
- Semmi bajom sincs ,magyarul egészséges vagyok.
- Én ezt nem mondtam volna,hogy " Semmi bajom nincs." vagy talán úgy mondtam volna,hogy "semmi bajom sincs az agybetegségen kívül."-trollkodott közénk Junhyung.
- Hahahaha!Nagyon vicces.Inkább induljunk a nőgyógyászhoz szeretném végre megtudni,hogy milyen neműek lesznek a gyerekeink.
Gikwang pow:
Már nagyon kíváncsi vagyok rá,hogy milyen neműek a kicsik.Életembe nem izgultam még ennyire.Lehet,hogy az is közre játszik ebben,hogy ma megakarom kérni Doona kezét.
Mikor beértünk a rendelőbe a fiúk elkezdtek rongálni,ezért jobbnak találtam ha nem jönnek be velünk.
Az ultrahang alatt arra vártam,hogy mikor mondja már meg,hogy milyen neműek,de se kép,se hang 5 percen keresztül ment ez majd megszólalt:
- Na akkor gondolom akkor azt szeretnétek megtudni most már,hogy milyen neműek.- válaszul csak bólintottunk.- Oké akkor nem váratlak benneteket tovább. Ahogy elnézzem egy kisfiúk és egy kislányuk lesz.Gratulálok!- kapcsolta ki a gépeket.Annyira,de annyira örültem neki,de ahogy láttam Doona is.- A vizsgálatok azt mutatják,hogy minden rendben van velük.És akkor legközelebb jövőhónapban kell jönnöd.
- Rendben köszönöm.- mosolygott barátnőm majd elhagyta a helységet én pedig egy gyors köszönés után követtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése