27. Yoseob és Ashley egy párt alkotna?

Gikwang pow:
Reggel mikor felkeltem  barátnőm, mellettem szuszogott annyira aranyos volt.Belesem merek gondolni,hogy min mehetett keresztül még én kómába voltam.Soha nem bocsátottam volna meg magamnak,ha a kicsikkel és vele is történt volna valami.
Gondolkodásomból Doo zökkentett ki,mivel időközben elkezdett ébredezni.
- Jó reggelt!- adott egy reggeli puszit.
- Neked is. Hogy aludtál?
- Jól.És te ?- ült fel az ágyon majd velem szembe fordult.- Ma be kell menned majd a kórházba ügye tudod?
- Igen,de  neked is.- ültem fel én is.
- Öhmm.. Mi lenne ha lemennénk valamit enni?- mászott le az ágyról,meg nem várva válaszom már kint is volt a szobából.
- Doo várj meg!- szóltam barátnőm után aki már a lépcsőnél járt,de kérésemre megállt.Így a hátra lévő utat a együtt.- Mit szeretnél enni?
- Majd én megcsinálom a reggelit te ülj a seggedre..- ültetett le én pedig ki kerekedett szemekkel néztem rá.- Ne nézz rám így.Még csak tegnap jöttél ki a kórházból nem gondolod,hogy neki engedlek állni főzni.
- Tetszik az új éned. - húztam magamhoz majd egy csókot leheltem ajkaira.
- Mi volt az előbbi vita tárgya?- állt meg a konyhaajtóba  Yoseob.
- Nem is vitáztunk.De te mit keresel itt ?- nézett végig rajta barátnőm.
- Háát izéé az úgy volt,hogy..- kezdett dadogni összevissza.
- Yoseob tudom,hogy miért vagy itt.Nem kell magyarázkodni.- nyugtatta meg Doona bár én még mindig nem nagyon értettem,hogy miért van itt hajnalok hajnalán.
- Ha tudod akkor miért kérdezted?- jött beljebb,majd leült egy székre.
- Tudtam,hogy ha megkérdezem össze-vissza kezdesz majd dadogni és annyira szerettem volna röhögni.- az én barátnőm.- És Yoseob már mindenki tudta.
- Én nem!-  szóltam közbe.
- Na jó akkor egyedül Gikwang nem tudta.

Doona pow:
El is felejtettem,hogy Gikwang még nem tudja Yoseob és Ashley románcáról,de most már tud.
Hogy őszinte én is nem rég tudtam meg igazából "lebuktak" a kórházban láttam meg őket,ahogy éppen értitek na!
- Amúgy nekem mikor akartátok elmondani?- vonta kérdőre Yoseobot, Gi.
- A megfelelő pillanatra vártunk.-  válaszolt Yo miközben egy álmát vett ki a kosárból.
- Pontosan.-  jött be Ashley a konyhába majd ő is helyet foglalt.- Mit csinálunk ma?
- Én vizsgálatokra megyek!- tettem fel a kezem.
- Én is.- csatlakozott barátom is.
- Ha gondoljátok velünk tarthatok.- ajánlottam fel nekik.
- Tényleg?- kérdeztek vissza úgy,mint a gyerekek.- És akkor mi is részese leszünk,annak amikor kiderül,hogy értitek na!?
- Igen.És értjük csak,-csak ne folytassátok tovább.
- Amúgy mikor is akarunk indulni?- tettek fel egy megválaszolatlan kérdést,de végül egy nagyon diplomatikus választ adtam rá.
- Amint megreggeliztünk.
- És az mikor lesz?- nézett rám mindenki.
- Akkor amikor neki állok megcsinálni.
- Hát akkor ebből nem lesz semmi.Tudjátok mit? Én is Yoseob megcsináljuk a reggelit ti meggondolkozzatok a kicsik nevén.Gondolom még nem nagyon gondolkodtatok rajta.- mosolyodott el.- De most itt az alkalom rá.
- De még azt sem tudjuk milyen neműek.-  fordultam felé.
- Nekem meggyőződésem,hogy egy kisfiú és egy kislány lesz.Szóval szerintem egy lány név és egy fiú névben gondolkozzatok.Több kérdésre nem adok választ,ott egy papír és egy toll írjatok neveket.- mutatott egy kis cetlire az asztal közepén.
- Igenis,Főnők asszony.- nevettük el magunkat.Majd neki álltunk a név keresésnek.
- Mi lenne ha a kisfiút Sun Ho-nak neveznénk el?- kérdeztem barátomtól,miközben magamhoz vettem egy tollat.
- Tetszik ez a név.És mi lenne ha a kislányt pedig Soo Min-nek hívnák?- nyomott egy puszit az arcomra.
- Ezt megbeszéltük.Akkor készen is vagyunk.-  nyújtózkodtam egy nagyot.
- Nem hittem volna,hogy ilyen hamar sikerül majd eldöntenetek és ráadásul veszekedés mentesen.Az egyik ismerősömnek a szülei majdnem szét mentek a név választás miatt.- imádom mikor ilyen " történeteket" mesél,de komolyan.- De tudjátok örülök,hogy nem veszekedtek az ilyen dolgokon.- mi csak bólogattunk miközben ő beszélt-beszélt és beszélt.
- Mikor lesz kész a reggeli?- vágtam a szavába.
- 10 perc.- válaszolt rá Yoseob.- Vagyis most.
- Segítek megteríteni!- álltam fel az asztaltól majd indultam volna el a tányérokért,de valaki meg akadályozott.
- Majd én megterítek te ülj le a fenekedre.- gonosz vagy Gikwang nagyon gonosz.Nem volt kedvem vele leállni veszekedni mert úgy is az lett volna a végén,hogy makacs vagyok,ezért vissza ültem az asztal elé majd sértődötten bámultam magam elé.- Most azt ne mond,hogy megsértődtél!- ült le mellém.
- Én megsértődni?!- néztem rá nagy szemekkel.-Ugyan,de hogy miért sértődnék meg?
- Hát nem is tudom.
- Nem ehetnénk végre?-  vettem el egy pirítós kenyeret a tálcáról.Majd elkezdtem enni.Gyorsan meg reggeliztünk majd elmentünk készülődni.
- Doona igyekeznél már?- kiabáltak fel az emeletre Ashley-ék.Arra nem gondolnak,hogy ekkora pocakkal nehezebb elkészülni.
- Már megyek!- csaptam be magam mögött az ajtót.
- Végre!- indultak meg az ajtó fele.
- Nem értem hova siettek.- mondtam Gi miközben vette fel a cipőjét.
- Én se.Ráérünk.- forgattam meg szemeimet.
- Lehet,hogy ti ráértek,de mi nem.
- Lehetetlenek vagytok.- léptem eléjük majd kinyitottam a bejárati ajtót bár lehet nem kellett volna.