28.~Édes a bosszú~

Doona Pow:
- Junhyung ti meg mit kerestek itt?- néztem rájuk furán.
- Hallottuk,hogy mentek a kórházba és gondoltuk veletek tartunk.-  mosolyogtak mind annyian,mint a tejbe tök.
- Remek.Akkor megtennétek,hogy elindultok?- mosolyogva mutattam kifele.
- Ja,igen persze.- léptek hátrább.Én még megvártam Gikwangot majd kézen fogva sétáltunk ki a kapun.
- Hova megyünk először galambocskáim?- várt be minket Junhyung.
- Mióta vagyunk a galambocskáid?- néztem rá hülyén.
- Régóta miért? Na inkább válaszoljatok a kérdésemre!
- Először a kórházba kell benéznünk utána meg a nőgyógyászhoz.- válaszolt Gikwang Junhyung kérdésére.
- Ááhh..Ahhoz a fiatal manuszhoz?- kérdezte Junhyung miközben rám nézett,Gikwang  pedig Juny kijelentésére felém kapta a fejét.
- Milyen fiatal manuszról beszélsz? Az  a emberke minden csak nem fiatal.- Gikwang erre a kijelentésemre,ahogy láttam egy kicsit megnyugodott.
- Akkor a segédje.- Gikwang ismét rám nézett Junhyung pedig folytatta tovább.- És,ahogy láttam szemet is vetett rád.Ha nem kísért volna el mindig valamelyikünk tuti rád vetette volna magát.- röhögött fel.- De úgy emlékszem,hogy bókolt is neked egyszer-kétszer.
- Azt hiszem ezt a manuszt fel kell világosítanom egy-két dologról.- vágott Junhyung szavába.
- Gikwang!-álltam meg hirtelen- Nem is létezik a hapsi.Vagy is létezik,de úgy mond " gyakorlaton" volt.És csak két alkalommal volt ott..És ha bókolt is engem nem érdekel mert nem vettem észre meg nem is érdekel.
- Tehát azt mondod,hogy nem is érdekel?- lépett közelebb, válaszul megráztam a fejem.- Csak azt ne mond,hogy nem figyeltél fel rá.- fogta meg derekam majd közelebb húzott magához.
- Te meg csak azt ne mond,hogy megint féltékeny vagy!- hajoltam közel arcához.
- Nincs miért féltékenynek lennem.
- Ezt honnan veszed?- játszottam kicsit vele.
- Csak tudom.- csókolt meg.
- Na,de ne az utcán nyalakodjatok!- kezdtek kiabálni a fiúk.
-  Fogjátok már be!- röhögve kiabált oda nekik Gikwang,mivel időközben abba hagytuk a fiúk miatt abbahagytuk,hogy őket idézem: " Nyalakodást".
- Miért kell szegényeket folyton basztatni?-fordult Ashley Seobie-val szembe.
-  Ezt te nem értheted édesem.- karolta át Yoseob majd egy puszit nyomott az arcára.
- Áááhh..Most jut eszembe a kispárna most kié lesz ?- húzta barátom gonosz mosolyra a száját.
- Szerintem Hyung Seung-é.- néztem az említett személyre.
- Inkább menjünk srácok!-indult meg.
- Hát jó.- vontunk vállat majd utána mentünk.
15 perc néma csend  köszöntött be,amit Junhyung szakított félbe,de ez utal Yoseob-nak szólt be.
~ Most végre megtudjátok,hogy milyen érzés volt nekünk mikor minket szivatak.~Édes a bosszú.~ Futott át az eszemen-e gondolat.
-Tényleg Seobie!- kiáltottam fel hirtelen.- Hogy is hívták a kispárnádat?Csak nem Ashley-nek?- ha szemmel ölni lehetne akkor én már rég halott lennék.
- Milyen kispárnáról beszélsz te?- vakarta tarkóját zavartan.
- Hát tudod,ami eredetileg Gikwang-é volt.- szállt be Junhyung is,de sajnos megérkeztünk a kórházhoz ezért nem válaszolt már,inkább fogta magát és előre vágtázott,mi pedig utána.Gikwang mikor beértünk elment elintézni a papírjait majd visszajött egy pár percre.
- Mindjárt jövők csak megmérik a vérnyomásom meg ilyenek.- adott egy puszit a homlokomra.
~15 perccel később~
-Ezt nem hiszem el mikor akar már kijönni?- nyafogott Yoseob.
- Nem rég ment be mit rinyálsz olyan vagy,mint egy 5 éves.- néztem rá egy pillanatra.
- Ezt kikérem magamnak nem is vagyok olyan,mint egy 5 éves!-tette karba a kezét.
- Igen persze nem vagy olyan,de most pont úgy viselkedsz.- néztem végig rajta.
Gikwang még körülbelül 10 percig volt bent majd kijött.
- Na mit mondtak?- léptem elé.
- Semmi bajom sincs ,magyarul egészséges vagyok.
- Én ezt nem mondtam volna,hogy " Semmi bajom nincs." vagy talán úgy mondtam volna,hogy "semmi bajom sincs az agybetegségen kívül."-trollkodott közénk Junhyung.
- Hahahaha!Nagyon vicces.Inkább induljunk a nőgyógyászhoz szeretném végre megtudni,hogy milyen neműek lesznek a gyerekeink.
Gikwang pow:
Már nagyon kíváncsi vagyok rá,hogy milyen neműek a kicsik.Életembe nem izgultam még ennyire.Lehet,hogy az is közre játszik ebben,hogy ma megakarom kérni Doona kezét.
Mikor beértünk a rendelőbe a fiúk elkezdtek rongálni,ezért jobbnak találtam ha nem jönnek be velünk.
Az ultrahang  alatt arra vártam,hogy mikor mondja már meg,hogy milyen neműek,de se kép,se hang 5 percen keresztül ment ez majd megszólalt:
- Na akkor gondolom akkor azt szeretnétek megtudni most már,hogy milyen neműek.- válaszul csak bólintottunk.- Oké akkor nem váratlak benneteket tovább. Ahogy elnézzem egy kisfiúk és egy kislányuk lesz.Gratulálok!- kapcsolta ki a gépeket.Annyira,de annyira örültem neki,de ahogy láttam Doona is.- A vizsgálatok azt mutatják,hogy minden rendben van velük.És akkor legközelebb jövőhónapban kell jönnöd.
- Rendben köszönöm.- mosolygott barátnőm majd elhagyta a helységet én pedig egy gyors köszönés után követtem.

27. Yoseob és Ashley egy párt alkotna?

Gikwang pow:
Reggel mikor felkeltem  barátnőm, mellettem szuszogott annyira aranyos volt.Belesem merek gondolni,hogy min mehetett keresztül még én kómába voltam.Soha nem bocsátottam volna meg magamnak,ha a kicsikkel és vele is történt volna valami.
Gondolkodásomból Doo zökkentett ki,mivel időközben elkezdett ébredezni.
- Jó reggelt!- adott egy reggeli puszit.
- Neked is. Hogy aludtál?
- Jól.És te ?- ült fel az ágyon majd velem szembe fordult.- Ma be kell menned majd a kórházba ügye tudod?
- Igen,de  neked is.- ültem fel én is.
- Öhmm.. Mi lenne ha lemennénk valamit enni?- mászott le az ágyról,meg nem várva válaszom már kint is volt a szobából.
- Doo várj meg!- szóltam barátnőm után aki már a lépcsőnél járt,de kérésemre megállt.Így a hátra lévő utat a együtt.- Mit szeretnél enni?
- Majd én megcsinálom a reggelit te ülj a seggedre..- ültetett le én pedig ki kerekedett szemekkel néztem rá.- Ne nézz rám így.Még csak tegnap jöttél ki a kórházból nem gondolod,hogy neki engedlek állni főzni.
- Tetszik az új éned. - húztam magamhoz majd egy csókot leheltem ajkaira.
- Mi volt az előbbi vita tárgya?- állt meg a konyhaajtóba  Yoseob.
- Nem is vitáztunk.De te mit keresel itt ?- nézett végig rajta barátnőm.
- Háát izéé az úgy volt,hogy..- kezdett dadogni összevissza.
- Yoseob tudom,hogy miért vagy itt.Nem kell magyarázkodni.- nyugtatta meg Doona bár én még mindig nem nagyon értettem,hogy miért van itt hajnalok hajnalán.
- Ha tudod akkor miért kérdezted?- jött beljebb,majd leült egy székre.
- Tudtam,hogy ha megkérdezem össze-vissza kezdesz majd dadogni és annyira szerettem volna röhögni.- az én barátnőm.- És Yoseob már mindenki tudta.
- Én nem!-  szóltam közbe.
- Na jó akkor egyedül Gikwang nem tudta.

Doona pow:
El is felejtettem,hogy Gikwang még nem tudja Yoseob és Ashley románcáról,de most már tud.
Hogy őszinte én is nem rég tudtam meg igazából "lebuktak" a kórházban láttam meg őket,ahogy éppen értitek na!
- Amúgy nekem mikor akartátok elmondani?- vonta kérdőre Yoseobot, Gi.
- A megfelelő pillanatra vártunk.-  válaszolt Yo miközben egy álmát vett ki a kosárból.
- Pontosan.-  jött be Ashley a konyhába majd ő is helyet foglalt.- Mit csinálunk ma?
- Én vizsgálatokra megyek!- tettem fel a kezem.
- Én is.- csatlakozott barátom is.
- Ha gondoljátok velünk tarthatok.- ajánlottam fel nekik.
- Tényleg?- kérdeztek vissza úgy,mint a gyerekek.- És akkor mi is részese leszünk,annak amikor kiderül,hogy értitek na!?
- Igen.És értjük csak,-csak ne folytassátok tovább.
- Amúgy mikor is akarunk indulni?- tettek fel egy megválaszolatlan kérdést,de végül egy nagyon diplomatikus választ adtam rá.
- Amint megreggeliztünk.
- És az mikor lesz?- nézett rám mindenki.
- Akkor amikor neki állok megcsinálni.
- Hát akkor ebből nem lesz semmi.Tudjátok mit? Én is Yoseob megcsináljuk a reggelit ti meggondolkozzatok a kicsik nevén.Gondolom még nem nagyon gondolkodtatok rajta.- mosolyodott el.- De most itt az alkalom rá.
- De még azt sem tudjuk milyen neműek.-  fordultam felé.
- Nekem meggyőződésem,hogy egy kisfiú és egy kislány lesz.Szóval szerintem egy lány név és egy fiú névben gondolkozzatok.Több kérdésre nem adok választ,ott egy papír és egy toll írjatok neveket.- mutatott egy kis cetlire az asztal közepén.
- Igenis,Főnők asszony.- nevettük el magunkat.Majd neki álltunk a név keresésnek.
- Mi lenne ha a kisfiút Sun Ho-nak neveznénk el?- kérdeztem barátomtól,miközben magamhoz vettem egy tollat.
- Tetszik ez a név.És mi lenne ha a kislányt pedig Soo Min-nek hívnák?- nyomott egy puszit az arcomra.
- Ezt megbeszéltük.Akkor készen is vagyunk.-  nyújtózkodtam egy nagyot.
- Nem hittem volna,hogy ilyen hamar sikerül majd eldöntenetek és ráadásul veszekedés mentesen.Az egyik ismerősömnek a szülei majdnem szét mentek a név választás miatt.- imádom mikor ilyen " történeteket" mesél,de komolyan.- De tudjátok örülök,hogy nem veszekedtek az ilyen dolgokon.- mi csak bólogattunk miközben ő beszélt-beszélt és beszélt.
- Mikor lesz kész a reggeli?- vágtam a szavába.
- 10 perc.- válaszolt rá Yoseob.- Vagyis most.
- Segítek megteríteni!- álltam fel az asztaltól majd indultam volna el a tányérokért,de valaki meg akadályozott.
- Majd én megterítek te ülj le a fenekedre.- gonosz vagy Gikwang nagyon gonosz.Nem volt kedvem vele leállni veszekedni mert úgy is az lett volna a végén,hogy makacs vagyok,ezért vissza ültem az asztal elé majd sértődötten bámultam magam elé.- Most azt ne mond,hogy megsértődtél!- ült le mellém.
- Én megsértődni?!- néztem rá nagy szemekkel.-Ugyan,de hogy miért sértődnék meg?
- Hát nem is tudom.
- Nem ehetnénk végre?-  vettem el egy pirítós kenyeret a tálcáról.Majd elkezdtem enni.Gyorsan meg reggeliztünk majd elmentünk készülődni.
- Doona igyekeznél már?- kiabáltak fel az emeletre Ashley-ék.Arra nem gondolnak,hogy ekkora pocakkal nehezebb elkészülni.
- Már megyek!- csaptam be magam mögött az ajtót.
- Végre!- indultak meg az ajtó fele.
- Nem értem hova siettek.- mondtam Gi miközben vette fel a cipőjét.
- Én se.Ráérünk.- forgattam meg szemeimet.
- Lehet,hogy ti ráértek,de mi nem.
- Lehetetlenek vagytok.- léptem eléjük majd kinyitottam a bejárati ajtót bár lehet nem kellett volna.