26. ~ Na vajon ki lehet az?~

-De Gikwang én nem szeretnék piheni..- kezdtem nyafogni.-És-és amire most a legjobban szükségem van az a evés.- Tudod kettő helyet eszek...

- Rendben.- kuncogott fel.

- Ez könnyen ment.- suttogtam el úgy,hogy még véletlenül se hallja ,de lássanak csodát meghallotta.

- Mit mondtál?- fordult velem szembe mire neki ütköztem.

- Én?! Semmit!- tettetem az ártatlant.Majd  folytattam utamat a nappaliba.Leültem unokatestvérem mellé és a fiúk hülyeségein röhögtem.

- Doona!- szólított meg barátom,mire oda kaptam a fejem.- Nem arról volt szó,hogy enni jössz le?

- Ja,tényleg.Elfelejtettem.-vakartam meg tarkóm majd felálltam és valami élelem után mentem kutatni a konyhába.Vagy 10 percet is elidőztem ott,mire  megtaláltam a számomra  megfelelő táplálékot gyorsan megettem majd vissza ballagtam a fiúkhoz.Junhyung és Yoseob éppen valamit nagyon magyarázott Gikwang szüleinek.

- Tudja mi mindig mondtuk Gikwangnak és Doonának,hogy védekezzenek,de hallgattak ránk?- jól van Junhyung ezt megjegyeztem.Lesz még karácsony.- NEM!- vágták rá egyszerre Yoseobbal. 

- Nem arról van szó,hogy nem hallgatunk rátok,hanem,arról hogy nem hallgatunk rátok.- sétáltam közéjük.

- Hát ezt aztán szépen elmagyaráztad. - kacagott fel unokatestvérem.

- Doona!- szólított meg anyu, mire egyből felé kaptam a fejem.

- Igen? Tessék?! 

- Mielőtt még  elfelejteném,mikor kell vissza menned vizsgálatra?

- Öhmmm.. Attól függ hányadika van.. Hányadika is van?- tettem fel a világ leghülyébb kérdését.

-12. és ha nem tudnád szerda.- válaszolt apu úgy,mintha egy hülye lennék..

- Várjunk csak milyen vizsgálatok.- állt mellém barátom.

- Azt fogják megnézni ,hogy minden rendben van-e a kicsikkel meg holnap derül ki,hogy  egy petéjűek lesznek-e vagy 2.- válaszoltam miközben felé fordultam,de úgy látszott nem nagyon értette amiről hadoválok .-  Hogy értsd... Kiderül,hogy két lány vagy esetleg két fiú vagy még,annak is fenn áll az esélye,hogy fiú és egy lány lesz.ÉRTED?

- Ááhh.Így már minden világos,de én is veled tarthatók??- kérdezte kiskutya szemekkel,de ez a kérdés talán még az enyémnél is hülyébb volt.

- NEM!- tartottam vissza inkább csak próbáltam vissza tartani a röhögést.

- Na,de most miért? Én vagyok az apjuk.- szomorodott el.

- Te tényleg  ennyire hülye vagy ? Ez csak természeted,hogy velem jöhetsz.- öleltem meg.Ez után a kis beszélgetés után én is Gikwang elmentünk aludni. A többiek meg még lent maradtak és hallgatták Junhyung és Yoseob hülyeségeit vagy  éppen minket fecsegtek ki. Be kell vallanom nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar felépül és ki is jöhet a kórházból,de örültem neki. Igaz pár órája még kételkedtem az érzéseimbe,de azt hiszem semmi kételkedni való nincs benne,hisz Gikwang-ot szeretem.

Reggel arra keltem,inkább csak azt éreztem,hogy valaki simogatja hasamat. 

~ Na vajon ki lehet az a valaki?~