33.rész ~ Final

5 ÉVVEL KÉSŐBB~

5 éve,hogy megszületek a kicsik,el sem hiszem.Gyorsan nőnek.Az esküvőt megismételtük persze,ezen már a gyerekek is részt vettek.Fél évvel azután,hogy megszülettek a kicsik visszamentem dolgozni.
Yoseob eljegyezte Ashleyt féléve.Már ideje volt neki.Az unokahúgomra térve nagyon sok mindenbe segít,ha a srácok nincsenek itthon.
Hogy Aronnal,mi van? Megbeszéltünk mindent,nem akartuk,hogy a barátságunk így érjen véget.Azóta úgy viselkedünk,mintha misem történt volna.És,hogy ő is megtalálta-e már a megfelelő lányt számára?Igen,2 éve vannak együtt,nagyon aranyosan mutatnak.
-Anya!- szólítgatott SooMi.
- Tessék?- ráztam meg fejem,s lepillantottam rá.
- Hiányzik Apa!- kezdett sírni.
-Ssshh..- guggoltam le,hogy szemébe tudjak nézni.- Ne sírj,hamarosan  itthon lesz.- törölgettem meg kicsi szemeit,mielőtt szólhattam volna még pár szót valaki az ajtón kopogtatott.
- Majd én kinyitom!-szögdécselt oda Suho.- Apa!- kiáltott fel.
- Szia,törpe.- hallottam egy boldog hangot,mikor lenéztem SooMin már sehol se volt.
- Hol van anyu?- kérdezte a kicsitől,miközben letette én pedig neki támaszkodtam az ajtófélfának és,onnan figyeltem őket.
- A szeretőjénél!-vágta rá habozás nélkül Suho,mire nagy nevetésbe törtünk ki Gikwanggal.
- Suho!-szóltam rá.- Megmondtam,hogy ne áruld el apádnak nem?- nevetve sétáltam oda hozzájuk.
- Hiányoztál!-ölelt meg Gi,s egy csókot lehelt ajkaimra.
- Fúj..- kezdtek elfintorogni.- Felnőttek sosem fogom őket megérteni.- fordult sarkon Suho.
- Apa,elkísérsz te is ma oviba?- kérdezte csillogó szemekkel SooMin.
-Elkísérlek én is.- guggolt le majd egy puszit nyomott homlokára.
- Köszönöm!-kezdett ugrálni.- Akkor megyek és készülődök!-ezzel el is indult.
- Hiányoztál nekik.- feleltem mosolyogva.
- Ők is nekem,meg persze te is.- fonta kezeit derekam köre,s közelebb vont magához.
- Szeretlek.- adtam egy puszit neki.
- Mikor indulunk?- kezdett vibrálni Suho.
- Mindjárt.- kuncogtam és bementem a konyhába megcsinálni a reggelit,becsomagoltam és már indulhatunk is.Az oviban Suho lelkére kötöttem,hogy lehetőleg ma ne trollkodjon.Igen,Junhyung tanítványa.~
Mielőtt hazamentünk volna Gikwanggal bementünk az egyik üzletbe egy-két dolgot vásárolni.
- Amúgy mikor mondjuk el nekik?- kérdezte hazafele menet tőlem.
- Nem tudom.- ráztam fejem.- Mondjuk délután mikor hazaérnek?Szerinted,hogy fogják fogadni?- kérdezte kíváncsian.
- Biztos vagyok benne,hogy örülni fognak neki.- fogta meg kezem.
- Újabb 9 hónap várakozás veszi kezdettét.- nevettem el magam.
- Igen.-mosolygott.- Remélem kislány lesz.- mondta,miközben leült az egyik padra.- Nem szeretném,hogy még egy troll legyen a családban.- nevetett,én pedig beleültem ölébe.- Amúgy nehéz volt egyedül figyelni rájuk?
- Nem.- ráztam fejem.- Ahley átjött segíteni így nem volt annyira nehéz.- adtam egy puszit ajkára.
- Akkor jó.- kuncogott.
Annyi év után is ugyan olyan maradt a kapcsolatunk.Semmi se változott,azon kívül,hogy érettebbek lettünk mindketten.
- Szeretlek Lee Gikwang.- fontam körbe nyakán kezem,s megcsókoltam.
- Én is szeretlek.- vont közelebb magához.

Life is Beautiful~

The End

Köszönöm mindenkinek,aki olvasta.. :) 

Remélem tetszett a történet.. :)

32.Final ~ 1 rész~ 18+

1 hétig voltam bent a kórházban ez alatt,az idő alatt a nővérkék megmutattak mindent,amit anyaként kell csinálnom. Gikwang szinte minden nap bejött és segített nekem,amiben csak tudott.
-Indulhatunk?- kérdezte barátom.- A kicsik már az autóban vannak.- fogta meg kezem.
- Annyira fura,hogy már kicsi a hasam- simogattam említett testrészem,mire Gikwang kuncogott egyet.- Amúgy apuék most ott vannak nálunk?- kérdeztem miközben beültem a kocsiba.
- Igen,ma segítettek még pár dolgot beszerezni.- csatolta be övét.- Anyuék is itt vannak.- mondta  mosolyogva.- Szeretnék végre megismerni a kicsiket.- fordult hátra.- Tudod elég nyugodtnak tűnnek.
- Gikwang, most alszanak.- vágtam hülye fejet rá.
- Jól van na!- sértődötten indította el a kocsit. Egészen hazáig hallgatott.
- Most nem ám megsértődtél!- sétáltam oda hozzá.- Ne haragudj.- néztem kiskutyaszemekkel rá.
-  Rád haragudni?- húzott magához.- Nem tudnék.- adott puszit ajkaimra.-Ezért este egy kis kiengesztelésre számítok.- húzta kaján mosolyra száját..
- Perverz!-csaptam vállára majd kivettem SooMint a kocsiból.- Te hozd Suhot.- fordultam hátra egy pillanatra.
- Igenis főnők asszony!- nevetett fel. Lassan sétáltam fel a kicsivel kezembe olyan aranyos. Felérve a harmadik emeletre kinyitottam az ajtót,amint beléptem 12 szempárral találtam szembe magam.
- Jaj istenkém,de édes!- jött oda Gikwang anyukája, majd elvette a kicsit,hogy jobban szemügyre vehesse. Időközben az én drágalátos jövendőbelim is feltalált.
- Azt hittem már sosem találsz fel.- nevettem, miközben leültem a kanapéra.
-  Hát én is azt hittem.- adta át a kicsit anyukámnak.- Azt hiszem Suhoval nehéz lesz.- nevette el magát.- Annyit ficánkolt és meghúzta a hajamat is.- nevetett fel.- Nem rám ütött az is biztos.
- Szerintük meg pont rád hasonlít.- mondta Gikwang anyukája,mire elnevettem magam.- Te is pont ilyen voltál kicsinek..- kuncogott.
- Ezt megkaptad!- mutatott barátomra röhögve Yoseob.
- Kíváncsi leszek,ha lesz gyereked kire fog hasonlítani. Ashley-re vagy rád.- fintorgott barátom egyet,Yoseob gondolkozóba esett.
- Remélem,hogy rám mert akkor olyan jó képűek lesznek,mint az apjuk.- kacsintott és,mint a filmekben végig simított haján.
-Szegény kölykök ilyen abnormális fejjel nem szívesen mennek majd emberek közé.- röhögött Junhyung,majd oda sétált Ashley-hez és vállára tette kezét.- Kérlek dolgozatok úgy az ügyön,hogy rád hasonlítsanak. FIGHTING!- mielőtt Joker örömittas röhögésbe kezdhetett volna,Yoseob egy jó irányzott ugrással a földre teperte.
- Abnormális? Yong Junhyung miért vagy ekkora troll?Te soha nem fogsz felnőni?- kezdte püfölni.-Miért a te gyerekeid milyenek lesznek? Ha egyáltalán lesznek.
- Természetesen lesznek,és olyanok lesznek,mint az apjuk.- mivel senki se értette,hogy mit ért ezalatt,kis hatás szünet után folytatta.-Mint én. Helyesek,tökéletesek és tehetségesek,ez nyilvánvaló.
-Ja,cseszett nagy trollok.-morgott Yoseob.
- Chh.Meg szólalt a gödörből a lyuk.- kezdett kacarászni Ashley,mire Yoseob sértődötten nézett fel rá.
- Lázad az asszony!-röhögött még jobban Juny. Ezután a vita tovább folytatódott Ashley-vel kiegészülve.Mindenki nagyon jól szórakozott a kis "élő mozin" még én is teljesen belemerültem.Csak akkor eszméltem fel mikor két kar kúszott a derekamra,majd azok tulaja egy gyengéd csókot hintett a nyakamra.
- Legalább már nem minket piszkálnak.-  kuncogott Gikwang még közelebb vont magához.-Még egy kicsit hiányzik is.
-Jaj kis szerelmesek.-jött oda Juny,akit időközben Yoseob elengedett és inkább Ashleyt próbálta "megbüntetni" az előbbi beszólásáért.
-  Már úgy hiányoztál.- jegyeztem meg cinikusan.
-Oooh! Tudtam,ezért is jöttem ide.- legyintett  egy vigyor kíséretében.- Gondoltam szólok előre,hogy a gyerekeiteknek jó mesterük leszek.-tette vállamra kezét.-Remek troll lesz a padavanokból.-biccentett majd mielőtt reagálni tudtunk volna eltűnt és egy perccel később a fiúnkkal a kezében tért vissza.-Ifjú tanítvány 3 év múlva ezt a csúnya bácsit itt,aki amúgy az apukád csúnyán megfogod szívatni.-mondta  a kicsi Suho-nak Látván Juny elszánt tekintetét ijedten fordultam hátra.
-Drágám nem akarunk messzebb költözni?-kérdeztem még fejemmel hátra felé böktem,ahol a Beast trollja a "tanítványának" beszélt.
- Jaj a kicsiknek most már aludni kell menni igaz drágám?- ezzel Gikwang  odament és kikapta Juny kezéből Suhot.
-Ne a tanítványom!-kezdett hisztizni Junhyung.- Még el sem mondhattam neki,hogy hogyan szívassuk meg HyunSeung-ot!
Mintha meg sem hallottam volna a kislányért siettem,hogy a kistestvére után őt is a gyerekszobába vihessem.
Miután a két kicsit lefektettük, még egy kicsit beszélgetünk majd lassan mindenki haza széledt.
-Omo,elfáradtam.- bújtam Gikwang mellkasához  és egy puszit nyomtam arra.Majd még egyet és még egyet.
- Kár érte.- csókolt gyengéden a vállamra,s feljebb haladt egészen fülemig.- Pedig úgy megünnepeltem volna,hogy végre itthon vagy.- suttogtam fülembe.
-Talán egy kis ünneplésről lehet szó.-vigyorodtam el,majd egy csókba invitáltam őt.Csók közben belefészkeltem magam ölébe és ekkor megéreztem az odalent éledező kicsi Lee Gikwangot,minek következtében belemosolyogtam a csókunkba.-Gi-Gikwang ne-nem kéne bemennünk a szobába?- szakadtam el ajkaitól levegő után kapkodva.Gyorsan felkapott,mire automatikusan lábaimat derekán körbefontam,beérve lassan lerakott az ágyra majd ismét megcsókolt.Csak annyi időre váltak el ajkaink ,míg lehúztuk egymásról a felsőt.
- Szeretlek.- kezdte szívogatni,puszilgatni nyakam,s közben apró sóhajok szöktek ki számon.Kezeimet leeresztettem egészen nadrágja övéhez majd egy gyors mozdulattal kicsatoltam azt,lábaimmal leügyködtem róla nadrágját,s ezután ő is lehúzta rólam farmeromat,ismét fölém hajolt és megcsókolt közben melltartópántomat kezdte piszkálgatni.- Ajhh,nem akar lejönni ez a vacak.- mérgelődött.
- Segítsek?-kérdeztem kuncogva,mire egy segélykérő pillantást küldött rám,gyorsan kicsatoltam a "zavaró" ruhadarabot majd a szoba másik felébe hajítottam,Gikwang egyből melleimre tapadt az egyiket kezével masszírozta,míg a másikat ajkaival kényeztette,közben ajkaim közül elégedett sóhajokat engedtem ki.Mikor már nem bírtam felhúztam magamhoz majd megcsókoltam.
Kezeimet hátáról ágyékára vezettem,s az alsója alá nyúlva rámarkoltam nemes testrészére mi egy hangosabb nyögést váltott ki belőle.Fordított magunkon így én kerültem felülre,fölé hajoltam majd egy csókot nyomtam puha ajkaira.Kínzó lassúsággal haladtam lefelé.Leérve nyelvem végig húztam éledező férfiasságán,egy nyögés kíséretében hátra döntötte fejét,s úgy élvezte tovább.Kezemmel rámarkoltam hímtagjára majd  húzogatni kezdtem.Mielőtt még elélvezhetett volna abbahagytam az eddigi tevékenységeimet és átadtam az irányítást.Visszatért melleimhez,ahol egy kicsit elidőzött majd egyre-lejjebb és lejjebb haladt.Lehúzta az utolsó "zavaró" tényezőt,s nyílásom kényeztetésébe kezdett.Számat egyre hangosabb nyögések hagyták el.A csókot meg nem szakítva hatolt belém,ennek következtében bele nyögtem csókunkba,lassan mozogni kezdett bennem,s közben fokozatosan gyorsított a tempón.Hátára  vezettem kezeimet majd karmolgatni kezdtem.Hirtelen egy eget rengető érzés fogott el.,hátam megfeszült és elélveztem.Pár perccel később barátom is követte példám,lihegve dőlt rám. Cirogatni kezdtem hátát majd egy hirtelen jött ötlettől nyakát kezdtem harapgatni.
-Na!- kapta fel fejét nevetve.- Még mindig nem fáradtál el?
- Csak azt ne mond,hogy fájt!- kuncogtam,miközben felültem és lenyúltam a pólójáért,magamra húztam majd  beleültem ölébe,s elkezdtem játszadozni ismét,éppen a pólót akarta lehúzni rólam mikor valaki berontott a szobába,akkorát ugrottam ijedtembe,leszállni készültem Gikwangról mikor ő visszarántott.
- Bazdmeg Yong Junhyung!- kiabált rá barátom.- Mit keresel itt?- vonta kérdőre.
-  Yoseob,gyere végre valóra válhat egy régi álmod!- röhögve kiabált ki a másik trollnak,mire az ott termet.
- Menjetek ki kérlek legalább,addig amíg Gikwang felöltözik.- kérleltem őket szépen.- Gondolom nem vagytok kíváncsiak rá meztelenül.- erre a kijelentésemre hátrálni kezdtek.- Az ajtót csukjátok be..Köszi.- amint kimentem leszálltam Gikwangról majd az alsó gatyáját kezébe nyomtam.- Egy kérdés,hogy tudtak  bejönni?- kérdeztem az ajtóból visszafordulva.
- Nem tudom.- rázta meg fejét.- De mindjárt kiderítem.-motyogta miközben fel vett egy melegítő nadrágot,majd oda sétált hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra.
- Addig én megnézem a kicsiket.- adtam még egy puszit ajkaira.Éppen,hogy kimentem az ajtón sírni kezdett Suho,minek következtében SooMin is megébredt.Felkaptam Suhot a kezembe,s csittitgatni kezdtem.
- Gikwang!- szóltam ki neki.- Betudnál jönni segíteni?- kérdeztem,pár perc múlva betalált és felkapta SooMint a kezébe és nyugtatni kezdte.Kimentem Suho-val a kezembe a konyhába,a  srácok még mindig ott voltak,Junhyungra egy gyilkos pillantást vettettem és folytattam utam a konyhába.Elővettem a tápszert gyorsan összeütöttem,s elkezdtem etetni.Olyan aranyos volt,ahogy a kis szemeivel méregetett.Miután kiürítette a cumisüvegét elővettem SooMinét is és bevittem Gikwangnak,hogy megtudja etetni. Suho csukogatni kezdte szemeit ezért visszafektettem kiságyába.
- Szerintem nyugodt kis gyerek Suho.- suttogtam Gikwang fülébe.- Amúgy,hogy jöttek be a fiúk és Ashley?
- Kulcsot másoltattak.- tette be SooMint a kiságyába,majd felém fordult.- Nyugi,elvettem tőlük.- kuncogva karolta át derekam.
- És mikor akarnak elmenni?- kérdeztem miközben puszit nyomtam ajkaira.
- Mindjárt elmennek.- mondta Gikwang és kiment a szobából,én pedig bementem a másik szobába.Hallottam mikor elküldte a fiúkat,mire elnevettem magam.
- Elmentek.- jött be a szobába.- Na hol is zavartak meg minket?-kérdezte egy kaján vigyor kíséretében,közben fölém hajolt.
- Hmmm..-estem gondolkozóba.- Azt hiszem itt.- csókoltam meg,miközben közelebb húztam magamhoz.

Aron pov:

Megemésztett a tudat,hogy Doona többé nem lehet az enyém.Teljesen magam alatt voltam.Pedig már több,mint egy év telt el azóta,hogy vége lett a kapcsolatunknak a hülyeségem miatt.Azt hittem,hogy még rendbe hozhatom a dolgokat köztünk,de késő volt.Lehet,hogy ez így volt megírva? És tovább kéne lépnem végre? De nem egyszerűen nem tudok,vagy egyszerűen nem is akarok? - ezernyi kérdés,amikre nem tudom a választ.Lehet,hogy még isten írja az én Love storymat? - estem gondolkozóba ismét.
Igen,teljes mértékben biztos vagyok benne.
~  Lehet,hogy egy nap képes leszek elfelejteni végleg Doonát,és új életet tudok majd kezdeni.~

31. Esküvő elhalasztva

4 hónappal később*
- Ébresztő álom szuszék!- húzta el a függönyöket Junhyung.- Pár óra múlva házasodsz és még mindig az ágyat nyomod.Megértem ha hajnalig buliztál volna,de te léptél le a leghamarabb a legény búcsúsztatódról.- mintha meg sem hallottam volna magamra húztam a takarót és aludtam volna tovább ha nem húzza le rólam.- Ha nem kelsz ki azonnal felhívom Ashley-t,hogy nem vagy hajlandó felkelni.-erre a kijelentésére már ugrottam is ki az  ágyból majd a már kikészített ruhák felé vettem az irányt,felkaptam őket és már mentem is a fürdőszobába.Már nagyon izgultam a mai nap miatt,mivel én és Doona nem szóltunk bele a szervezkedésbe,inkább a kicsiknek a szobáját  rendeztük be és vásároltunk nekik.Doona szerint ráértünk volna még az esküvővel miután megszületnek a gyerekek,de Ashley ragaszkodott hozzá meg persze én sem elleneztem.

- Na,hogy nézek ki?- léptem ki a fürdőszoba ajtón.
- Hát,hogy is fogalmazzak elég átlagosan.- nézett fel egy pillanatra a nyakkendő kötözéséből Woonie.
-Hahaha.-  mosolyogtam gúnyosan.
- Meneküljetek a főszervező közeleg.- bújt Yoseob mögém.
- Ti még itt vagytok?- szegezte felénk tollát.
- Kicsim én mondtam nekik,hogy induljunk el időbe a templomba,de szerinted hallgattak ők rám?- lépett ki mögülem majd barátnője felé vette az irányt.
- Igazad van.- karolta át nyakát a Yo.nak majd egy puszit nyomott ajkaira a pusziból csók lett mire mindenki meg köszörülte a torkát.
- Nem azért mondom,de nem kéne indulnunk végre?- kérdeztem meg tőlük.- És amúgy is neked nem  Doona-val kellene lenned?- néztem kérdőn Ashley-re.
- De csak itthon maradt a magassarkúja.De most,hogy mondod én már rohanok is! Fél óra múlva ha nem lesztek ott a templomban végetek. Főleg neked Gikwang.- mutatott rám,mire egy nagyot nyeltem.
- Srácok,akkor induljunk.Mert még a végén tényleg képes bennem kárt tenni.

Doona pov:
- Eljött a nagy nap!- jött be ugrándozva Hyuna a szobába.- Izgulsz?
- Igen.- mondtam mosolyogva.- De inkább csak félek.- mondtam miközben fel álltam az ágyról.
- Félsz  mitől?- lepődött meg,mire rámutattam a hasamra.Az orvosom azt mondta,hogy bármelyik pillanatban elindulhat a szülés,persze Ashley-nak is mondtam,hogy ne áprilisra tegye az esküvőt,de hallgat ez a nőszemély rám?- Jaj Doona! Csak nem lesz semmi baj.Max csak a gyerekek is jelen lesznek már a templomba.- röhögte el magát,már megszólalni készültem,de ő bele vágott a még el nem kezdett szavamba.- Na,de most gyere,Ashley már elindult a cipőért azt mondta,hogy a Templomhoz menjünk.
- Rendben.Anyáék is már biztos ott vannak.- indultam el,hirtelen nagy fájdalmat éreztem hasamnál és ráadásul még a magzat vizem is elfojt.
- Hyuna baj van.- haraptam meg a szám.- Elfojt a magzat víz.- mondanom sem kellett többet azonnal telefonálásba kezdett.

Gikwang pov:
Már az utolsó simításokat végeztem magamon mikor csörögni kezdett a telefonom,a kijelzőre pillantottam,ami Hyuna nevét írta ki.~ Fura.Miért keres ilyenkor ? ~  gondoltam magamba.
- Gikwang! Gikwang!- kiabált bele a telefonba idegesen,mire összerezzentem.- Apa leszel!
- Tudom,hogy az leszek.- mondtam unottan.
- Te annyira hülye vagy komolyan.- halkult el hangja egy kicsit.
- Hyuna ad oda azt a telefont légyszíves.- hallottam barátnőm hangját.
- Gikwang az esküvő elhalasztva.- hangja meggyötört volt,ekkor leesett a tantusz.
- Hol vagy most?- kérdeztem idegesen.
- Mindjárt jön a mentő .. A  kórházba menjetek.- mondta elhaló hangon.
- Rendben.Akkor ott találkozunk Szeretlek.-ezzel le tettem a telefont.-  Srácok esküvő lefújva!
-  Hogy ? Miért ?  Mi történt?- kérdezték  meglepetten.
- Apa leszek.- mondtam nekik izgatottan.
- Hát az tudjuk.- ugyanazt játszották el,amit előbb én.
- Nem úgy ti vad barmok. Megindult a Doonánál a szülés.
- Mi?!- tátották el a szájukat.
- Nem úgy volt,hogy jövőhéten születnek meg vagy mi?- kérdezte a még mindig sokkba lévő HyunSeung.
- De úgy volt.- válaszoltam.- Yoseob keresd meg Ashley-t és mond meg neki,hogy mi a helyzet.-ezzel a mondattal már húztam is a csíkot.Útközben eszembe jutott,hogy azért nem ártana felhívni a szülőket meg minden ezért értesítettem őket a hírről. Seobiek miután mindenkinek szóltak,hogy az esküvő elmarad bejöttek a kórházba.

Doona pov:
Hát ezen is túl estem életem  legelső szülésén,ami nagyon fájdalmas volt.
- Az esküvőt elnapoltuk.- mondta apa miközben felállt a helyéről.- Legyél jó kicsim.- ezzel már távoztak is.
- Annyira aranyosak.-  ült le mellém Ashley.- Olyan mázlista vagy. Van két csodálatos gyereked és egy  férjed is.- arcáról a fájdalom tükröződött.
- Ajhh.. Ashley hamarosan neked is lesz részed ebbe az örömbe.- mondtam miközben feljebb ültem.
- De mikor?-  tette vágott sértődött képet.
- Ha eljön az ideje ,de több kérdésre nem adok választ így is csoda,hogy erre a kettőre tudtam.Mellesleg Gikwang hol van?- mielőtt választ tudott volna rá adni az emleget  szamár megjött  5 másik társával együtt.
- Bocsi,hogy csak úgy leléptem,de Yoseob a segítségemet kérte.- puszilta meg homlokom.- Hol vannak a picik?-  fejemmel oldalra biccentettem,Gikwang pedig felállt majd oda sétált melléjük.- Az orvos azt mondta,hogy holnap már haza is jöhettek.- vette ki Soo Min-t a kiságyból.
- Gikwang! Rossz nézni,ahogy fogod szegény kislányt!- szólt oda neki Junhyung.- Szerintem jobb ha leteszed mielőtt valami kért teszel benne.- röhögte el magát,mire mindenki követte.
- Nem fogom leejteni.- öltött  nyelvet.
- Bízunk benne.- motyogtam orrom alatt.
- Tessék?-  rakta vissza kicsit helyére.- Már te sem bízol bennem?- kérdezte,miközben szomorú arccal közeledett.
- De-de meg bízok benned.- keltem fel az ágyból.Majd hátrálni kezdtem.
-  Akkor miért mondtad azt idézem:" Bízunk benne"?!- nyomott a falnak.
- Jaj már! Tudod,hogy nem komolyan értettem!- karoltam át majd egy puszit nyomtam ajkaira.
-Khmm.. Azt hiszem jobb,ha magatokra hagyunk benneteket.- köszörülte meg torkát Dujun. Majd távoztak is.
- Csak ennyi?! - kérdezte fel háborodva.- Megbántasz és csak egy  puszit kapok?!- sértődötten indult meg,ha meg nem fogom a karját,visszarántottam magam mellé majd egy gyengébb hosszabb csókot adtam neki.
- Így már megfelel?- kérdeztem miközben eltávolodtak ajkaink egymástól.
- Had gondolkozzak! Nem.- ismét MEGAKART  csókolni,de a kicsik sírása megakadályozta ebben.Megforgatta a szemeit majd oda sétáltunk hozzájuk.
- Ssshh..- csititgattam Soomint,Gi pedig Suhot. Perceken belül már aludtak is.
- Ez könnyen ment- mondta miközben vissza a  kiságyban az eddig kezében  pihenő Suhot.
- Ühüm.- ásítottam egy nagyot majd leültem az ágyra.
- Álmos vagy?- kérdezte miközben leguggolt elém.
- Csak egy kicsit.- válaszoltam közben még egyet ásítottam.
- Akkor én most magadra hagylak.Pihend ki magad holnap jövök értetek.- adott egy puszit homlokomra.
- Várj!- fogtam meg karját.- Nem maradnál itt velem? - néztem kérlelően rá.
- De.- mosolygott.
- Köszönöm.- mondtam miközben befeküdtem az ágyba ő is követte példám és egymást ölelve aludtunk el.

Teaser ~

- Na,hogy nézek ki?- léptem ki a fürdőszoba ajtón.
- Hát,hogy is fogalmazzak elég átlagosan.- nézett fel egy pillanatra a nyakkendő kötözéséből Woonie.
-Hahaha.-  mosolyogtam gúnyosan.
- Meneküljetek a főszervező közeleg.- bújt Yoseob mögém.
- Ti még itt vagytok?- szegezte felénk tollát.
- Kicsim én mondtam nekik,hogy induljunk el időbe a templomba,de szerinted hallgattak ők rám?- lépett ki mögülem majd barátnője felé vette az irányt.
- Igazad van.- karolta át nyakát a Yo-nak majd egy puszit nyomott ajkaira a pusziból csók lett mire mindenki meg köszörülte a torkát.
- Nem azért mondom,de nem kéne indulnunk végre?- kérdeztem meg tőlük.- És amúgy is neked nem  Doona-val kellene lenned?- néztem kérdőn Ashley-re.
- De csak itthon maradt a magassarkúja.De most,hogy mondod én már rohanok is! Fél óra múlva ha nem lesztek ott a templomban végetek. Főleg neked Gikwang.- mutatott rám,mire egy nagyot nyeltem.
- Srácok,akkor induljunk.Mert még a végén tényleg képes bennem kárt tenni.

30.Nem érdekel,hogy megcsókolt

Könnyeimet visszafojtva sétáltam a Han-folyó felé mikor oda értem leültem egy kis padra majd ismét zokogásba törtem ki.Perceken keresztül sírtam és sírtam.Annyira szerencsétlenek éreztem magam.Mindig csak velem történek ilyenek.Nem hiszem el.Minek kellett megszületnem.Jobb lenne ha meghalnék vagy ha meg sem születtem volna.

Gikwang pow:
Már vagy 1 órája,hogy Doona vissza ment a kórházba,de még mindig nincs itt.Pedig megbeszéltük,hogy fél óra múlva jön.Megpróbáltam hívni,de még azt a k****szot  telefonját sem képes felvenni.
- Gikwang,Gikwang!- futott be Ashley a szobámba,mivel én éppen a ruháimat csomagoltam össze.
- Tessék?- keltem fel bőröndöm elől.
- Aron megcsókolta Doo..
- Mi-mit csinált?- vágtam szavába.
- Megcsókolta,de Doona mikor megtörtént egyből megszakította majd elment és nem tudja senki,hogy hol van. Aron hívott,hogy Doona itt van-e a közelembe.. És elmesélt mindent,de Gikwang én félek,hogy valami hülyeséget csinált.- csuklott el a hangja barátnőm unoka testvérének.Elégé mérges voltam Aron-ra,hogy megcsókolta barátnőmet,de mikor Ashley elmondta,hogy Doo egyből  meg is szakította csókjukat.De a dühöm aggódásba ment alakult át,hisz eltűnt a jövendőbeli gyerekeimnek anyja.
- Héj! Ashley nyugi!- tettem vállára kezeimet majd szemébe néztem és így szóltam:- Azt hiszem tudom hol van.- mosolyogtam rá.Majd felvettem a kabátom és már indultam is.Ismertem már annyira Doonát,hogy tudjam,hogy hova ment.A sejtésem be is igazolódott a Han-folyó partján egy kis padon üldögélt.A lehető leghalkabban sétáltam oda hozzá.De mikor már leülni készültem észrevett.Meglepődve nézett fel rám.Szemei vörösek voltak a sírástól.
- Hallottam mi történt.- ültem le mellé majd átkaroltam.
- Gikwang én..- mielőtt folytatta volna belevágtam szavába.
- Nem érdekel Doona. Elmondtak mindent.És engem nem érdekel.Engem csak te és a gyerekek érdekelnek.Felejtsük el a ma történteket.
- De...- mielőtt bármit mondhatott volna belé fojtottam a szót.
-  Mit is szerettél volna mondani?- szakítottam meg csókunkat.
- Szeretlek  Oppa.- bújt hozzám.
- Én is téged.- kezdtem simogatni hátát.Perceken keresztül így ültünk és figyeltük a már  lemenő napot.Eközben eszembe jutott,hogy mit is  terveztem mára,de úgy éreztem a leánykérés már nem várhat tovább ezért leguggoltam elé majd kivettem a gyűrűt a zsebemből és felé nyújtottam.-Leszel a feleségem?- tettem fel a kérdést,minek következtében Doona beleugrott a nyakamba.-Ezt vehetem egy igennek?- kérdeztem tőle miközben kibontakoztam ölelő karjaiból majd válaszul egy aprót bólintott.Jelen esettben ha nem lenne már ekkora hasa felkapnám és megpörgetném,de mivel az van és nem szeretném,hogy bármi bajuk essen nekik ezért csak egy csókot nyomtam szájára.- Oké,akkor már csak egy valami van hátra.De ahhoz el kell mennünk a dormba.
- Mi-Micsoda?- kérdezte kíváncsian barátnőm.
- Majd mindjárt megtudod.-  mosolyogtam rá.Az út felét végig  nyavalyogta. Szó szerint.Tudtam,hogy nem szereti,hogyha meglepetéssel készülök neki ezért még egy kicsit húztam az agyát.Mikor oda értünk  a fiúkkal közös dormunk szomszédjába mentünk,amit a barátnőm eléggé furcsált,de mikor beljebb mentünk megértett mindent.
- Op-Oppa ez a..- a csodálkozást elakadt a szava.
- A miénk.- öleltem át hátulról.- És már a ma éjszakát itt fogjuk tölteni.- suttogtam füleibe.
- De a cuccaink még a másik házban vannak.- fordult velem szembe.
- A-a- ráztam meg a fejem.- A srácok és Ashley áthozták minden cuccunkat és nagyjából be is rendezték.A gyerek szobát viszont még nem rendezték be ezért azt majd nekünk kell elintézni.
-  A gyerekszoba még rá ér.- kuncogott fel barátnőm.- Szeretlek Gikwang.És köszönök neked mindent.- nézett mélyen a szemembe.

29.Előbb kellett volna gondolkoznod~

A kórházból kiérve Dujun mondta,hogy menjünk el a Dormba mondván,hogy valamit ott hagyott.Ezért az ellenkező irányba indultunk el.A fiúk most kivételesen csendben sétáltak.Csoda.Éppen Gi-vel beszélgettem a  születendő kicsikről,amit a telefonom csörgése szakított félbe.
A telefonom kijelzőjére néztem,ami Ren nevét és számát írta ki.
-Szia Ren!-  szóltam bele a készülékbe.
-Szia Doona!Öhmm. Történt egy kis baleset Aron-nal és megszeretnélek kérni vagy kérdezni téged,hogy nem- e lenne kedved bejönni egy kicsit felvidítani mert olyan szomorú meg minden,próbáltuk a srácokkal felvidítani,de nem sikerült és hátha neked sikerülne.- bár nem láttam,de tudtam,hogy a miután befejezte a beszédet elmosolyodott.
- Aron kórházban van?Mi történt vele?- lepődtem meg kissé,mire minden szempár rám szegeződött.
- Igen,kórházban,de semmi komoly baja nincs.Azon kívül,hogy fájlalja a combját ne kérdezd mi baja van neki mert nem tudom pontosan.- miközben beszámolt egy kicsit megnyugodtam és az utolsó kijelentésére jót nevettem.Tipikus Ren mindig mindent elfelejt.- Na akkor eljössz?
- Igen,persze  15-20 perc és ott vagyok.- ezzel le is tettem a telefont.- Figyeljetek srácok! Nekem vissza kell mennem a kórházba sietek majd vissza.Gikwang oda lépett hozzám majd egy puszit nyomott a számra.
- Vigyázz magadra,és akkor majd a Dormba gyere.-egy aprót bólintottam majd megfordultam és visszaindultam a kórházba meg tartva ígéretem 15 perc alatt oda értem.A srácok kint voltak kivéve Aron.
- Sziasztok.- intettem neki mikor  oda értem eléjük.
- Doona!- ugrott bele a nyakamba Ren.
- Ren én is örülök neked,de nem lehetne,hogy egy kicsit óvatosabban ölelj meg máskor?-toltam el magamtól.
- Hupsz..Bocsi..De Doona neked miért ilyen nagy a hasad?- nézett furán rám.- Csak nem terhes vagy és nekem nem szóltál?- durcizott be.
- Igen Ren az vagyok.- feleltem kérdésére.- És azért nem szóltam mert elfelejtettem.- vágtam rá,jelen esetben semmi jó kifogást nem találtam.Így kénytelen voltam az igazságot mondani.
- És fiú vagy lány lesz?-  gyűltek körém a fiúk,kivéve Aron mivel ő éppen az egyik teremben gyengélkedik.
- Mindkettő.
- Hogy ikreid lesznek?- válaszul csak bólogattam.
-Wáoh..Gikwang tud valamit.- veregette meg a vállam JR.
- Milyen spermái vannak neki? Csak nem szuper?- kérdezte Baekho.
- Hmm...Erre még nem is gondoltam,de tudjátok mit haza megyek és megkérdezem tőle csak előbb bemegyek,ehhez a jó madárhoz.- jelentettem ki majd bementem hozzá.
- Doona te meg mit keresel itt?-  ült feljebb.Én pedig oda sétáltam hozzá majd az ágy melletti székre ültem.
-Hallottam,hogy mi történt veled gondoltam eljövök és meglátogatlak.- mosolyogtam rá.-De amúgy elárulnád,hogy mi a fenét csináltál?-támadtam le.
- Héj! Nyugi Doo.. Nem tudom,hogy történhetett.- csitittgatot.
- Te nekem ne mond az,hogy nyugodjak meg.. Még is mit képzeltél?Csak nem azt gondoltad,hogy meg foglak dicsérni.- vágtam HERO fejet.-Mert ha igen akkor ügyes vagy!-  mosolyogtam gúnyosan.
- Most komolyan azért jöttél,hogy a fejemhez vágd,hogy mekkora idióta vagyok?!
- Igen vagyis nem..Bocsi,hogy így leordítottalak,de annyira szerencsétlen vagy néha.- morogtam az orrom alá.
- Mint te.- röhögött fel.5 perc néma csend.Majd észrevettem,hogy az ajkaimat figyeli,ami kifejezetten zavart.
-Öhmm.. Van valami  számon?- kérdeztem miközben végig simítottam az imént említett testrészemen az ujjaim.Válasz helyett közelebb hajolt majd megcsókolt annyira,de annyira váratlanul ért teljesen lesokkoltam 5 másodperc után megszakítottam a csókot majd felálltam és az ajtó fele indultam meg.
- Várj Doona! Sajnálom!- szólt utánam.
- Ezt nem kellett volna! Előbb kellett volna gondolkodnod ..- ekkor elakadt a hangom majd kimentem a szobájából a fiúk szerencsére nem voltak kint a váró terembe,biztos lementek a büfébe,de nem is gond így legalább észrevétlenül  kijuthatok a kórházból.
Kiérve elkezdtem zokogni,kavarogtak bennem az érzések nem tudtam,hogy mihez kezdjek most.Megígértem Gikwangnak,hogy fél óra múlva a dormba leszek,de ezek után nem tudnák a szemébe nézni.A könnyeim még mindig nem álltak meg inkább még jobban folytak.
A telefonomat még mielőtt bárki is keresett volna kikapcsoltam,majd ezek után elindultam,de hogy hova azt még magam sem tudtam..

28.~Édes a bosszú~

Doona Pow:
- Junhyung ti meg mit kerestek itt?- néztem rájuk furán.
- Hallottuk,hogy mentek a kórházba és gondoltuk veletek tartunk.-  mosolyogtak mind annyian,mint a tejbe tök.
- Remek.Akkor megtennétek,hogy elindultok?- mosolyogva mutattam kifele.
- Ja,igen persze.- léptek hátrább.Én még megvártam Gikwangot majd kézen fogva sétáltunk ki a kapun.
- Hova megyünk először galambocskáim?- várt be minket Junhyung.
- Mióta vagyunk a galambocskáid?- néztem rá hülyén.
- Régóta miért? Na inkább válaszoljatok a kérdésemre!
- Először a kórházba kell benéznünk utána meg a nőgyógyászhoz.- válaszolt Gikwang Junhyung kérdésére.
- Ááhh..Ahhoz a fiatal manuszhoz?- kérdezte Junhyung miközben rám nézett,Gikwang  pedig Juny kijelentésére felém kapta a fejét.
- Milyen fiatal manuszról beszélsz? Az  a emberke minden csak nem fiatal.- Gikwang erre a kijelentésemre,ahogy láttam egy kicsit megnyugodott.
- Akkor a segédje.- Gikwang ismét rám nézett Junhyung pedig folytatta tovább.- És,ahogy láttam szemet is vetett rád.Ha nem kísért volna el mindig valamelyikünk tuti rád vetette volna magát.- röhögött fel.- De úgy emlékszem,hogy bókolt is neked egyszer-kétszer.
- Azt hiszem ezt a manuszt fel kell világosítanom egy-két dologról.- vágott Junhyung szavába.
- Gikwang!-álltam meg hirtelen- Nem is létezik a hapsi.Vagy is létezik,de úgy mond " gyakorlaton" volt.És csak két alkalommal volt ott..És ha bókolt is engem nem érdekel mert nem vettem észre meg nem is érdekel.
- Tehát azt mondod,hogy nem is érdekel?- lépett közelebb, válaszul megráztam a fejem.- Csak azt ne mond,hogy nem figyeltél fel rá.- fogta meg derekam majd közelebb húzott magához.
- Te meg csak azt ne mond,hogy megint féltékeny vagy!- hajoltam közel arcához.
- Nincs miért féltékenynek lennem.
- Ezt honnan veszed?- játszottam kicsit vele.
- Csak tudom.- csókolt meg.
- Na,de ne az utcán nyalakodjatok!- kezdtek kiabálni a fiúk.
-  Fogjátok már be!- röhögve kiabált oda nekik Gikwang,mivel időközben abba hagytuk a fiúk miatt abbahagytuk,hogy őket idézem: " Nyalakodást".
- Miért kell szegényeket folyton basztatni?-fordult Ashley Seobie-val szembe.
-  Ezt te nem értheted édesem.- karolta át Yoseob majd egy puszit nyomott az arcára.
- Áááhh..Most jut eszembe a kispárna most kié lesz ?- húzta barátom gonosz mosolyra a száját.
- Szerintem Hyung Seung-é.- néztem az említett személyre.
- Inkább menjünk srácok!-indult meg.
- Hát jó.- vontunk vállat majd utána mentünk.
15 perc néma csend  köszöntött be,amit Junhyung szakított félbe,de ez utal Yoseob-nak szólt be.
~ Most végre megtudjátok,hogy milyen érzés volt nekünk mikor minket szivatak.~Édes a bosszú.~ Futott át az eszemen-e gondolat.
-Tényleg Seobie!- kiáltottam fel hirtelen.- Hogy is hívták a kispárnádat?Csak nem Ashley-nek?- ha szemmel ölni lehetne akkor én már rég halott lennék.
- Milyen kispárnáról beszélsz te?- vakarta tarkóját zavartan.
- Hát tudod,ami eredetileg Gikwang-é volt.- szállt be Junhyung is,de sajnos megérkeztünk a kórházhoz ezért nem válaszolt már,inkább fogta magát és előre vágtázott,mi pedig utána.Gikwang mikor beértünk elment elintézni a papírjait majd visszajött egy pár percre.
- Mindjárt jövők csak megmérik a vérnyomásom meg ilyenek.- adott egy puszit a homlokomra.
~15 perccel később~
-Ezt nem hiszem el mikor akar már kijönni?- nyafogott Yoseob.
- Nem rég ment be mit rinyálsz olyan vagy,mint egy 5 éves.- néztem rá egy pillanatra.
- Ezt kikérem magamnak nem is vagyok olyan,mint egy 5 éves!-tette karba a kezét.
- Igen persze nem vagy olyan,de most pont úgy viselkedsz.- néztem végig rajta.
Gikwang még körülbelül 10 percig volt bent majd kijött.
- Na mit mondtak?- léptem elé.
- Semmi bajom sincs ,magyarul egészséges vagyok.
- Én ezt nem mondtam volna,hogy " Semmi bajom nincs." vagy talán úgy mondtam volna,hogy "semmi bajom sincs az agybetegségen kívül."-trollkodott közénk Junhyung.
- Hahahaha!Nagyon vicces.Inkább induljunk a nőgyógyászhoz szeretném végre megtudni,hogy milyen neműek lesznek a gyerekeink.
Gikwang pow:
Már nagyon kíváncsi vagyok rá,hogy milyen neműek a kicsik.Életembe nem izgultam még ennyire.Lehet,hogy az is közre játszik ebben,hogy ma megakarom kérni Doona kezét.
Mikor beértünk a rendelőbe a fiúk elkezdtek rongálni,ezért jobbnak találtam ha nem jönnek be velünk.
Az ultrahang  alatt arra vártam,hogy mikor mondja már meg,hogy milyen neműek,de se kép,se hang 5 percen keresztül ment ez majd megszólalt:
- Na akkor gondolom akkor azt szeretnétek megtudni most már,hogy milyen neműek.- válaszul csak bólintottunk.- Oké akkor nem váratlak benneteket tovább. Ahogy elnézzem egy kisfiúk és egy kislányuk lesz.Gratulálok!- kapcsolta ki a gépeket.Annyira,de annyira örültem neki,de ahogy láttam Doona is.- A vizsgálatok azt mutatják,hogy minden rendben van velük.És akkor legközelebb jövőhónapban kell jönnöd.
- Rendben köszönöm.- mosolygott barátnőm majd elhagyta a helységet én pedig egy gyors köszönés után követtem.