25. Nosztalgia

Doona pow:

Miután minden papírt kitöltöttem,amit elém raktak visszamentem Gikwang'hoz,aki úgy látszik már készen volt.

-Indulhatunk? - néztem be az ajtón.
- Igen.- szedte,össze a cuccait majd egy gyors mozdulattal bele gyűrte táskájába.Tipikus Gikwang megoldás.Igen pont én mondom,amikor kb. ugyanezt szoktam csinálni.Miután végzet a "pakolással"  megragadta a kezem majd kézen fogva sétáltunk ki a kórházból.

***

Hazaérve természetesen a szüleim és Gi szülei fogadtak minket mosolyogva.

- Sziasztok.- ült le barátom közéjük.Nagyon meglepődtem,hogy nem voltak kihűlve,azon hogy már kijöhetett.- Kicsim te nem jössz ? - szólt oda hozzám ,mivel még mindig az ajtónál voltam,válasz helyet oda sétáltam hozzá majd az ölébe ültem.

- Öhmm..És a többiek?- kérdeztem meglepve ,mivel általában a fiúk már rég itt szoktak tanyázni.

- Van egy kis dolguk.- nézett barátomra mosolyogva majd vissza rám,ez kezd egyre furcsább lenni.- Mellesleg elmondtad neki,hogy ikreket vársz?-  válaszul csak bólogatni kezdtem.-Na mit szólsz Gikwang?- nézett apu rá.

- Nagyon örültem neki.- kezdett mosolyogni majd egy puszit nyomott arcomra.

- És azt is mondta,hogy valakik itt ellenezték?- nézett körbe a szobába.

- Igen,mondta. De szeretném anyu nektek elmondani,hogy Doo-val a dolgokat komolyan gondolom és azt is szeretném most tisztázni,hogy már a nyaralás alatt eldöntöttük ,hogy szeretnénk egy közös gyereket.- magyarázta meg szüleinek és anyának,hogy miért is várjuk ennyire. Én annyira szórakoztam a kezeimmel észre sem vettem,hogy engem szólongatnak.
- Doo. Te figyelsz?- szólt barátom hozzám,mire elkezdtem röhögni kicsit se néztem ki hülyének.- Te meg még is min röhögsz?- úgy nézett rám ,mint egy elmebetegre.
- Most nézd meg milyen viccesek az ujjaim.- mutattam meg neki.- Olyan ferdék,mint apué..- néztem az említett személyre.
-Hihetetlen,hogy az ujjaid alakján vagy kiakadva. De szerintem teljesen megfelelőek. - adott egy puszit kezemre.
- Az én lányom! - mutogatott magára apu.- Volt kire ütnie.
- Sajnos.- álltam fel Gi öleiből.
- Héj! Ezt most miért mondod?- kérdezte sértődötten.- És még is hová mész most?
- A szobámba meg kell valamit néznem.- fordultam meg egy pillanatra.Majd folytattam utamat a szobámba,amit elég nehezen tettem meg a hasam miatt.Mikor végre felértem a szobámba az íróasztal felé vettem. Ép egy tollat és  papírt kerestem a fiókba mikor egy nyakláncra bukkantam.Kivettem onnan majd helyet foglaltam a széken és elemezni kezdtem.Még Aaron-tól kaptam a  20. születésnapomra. Ekkor eszembe jutottak a vele eltöltött emlékeim.Voltak rosszak is meg jók is. A kis nosztalgiám miatt akaratlanul is ,de egy könnycsepp gördült le arcomon. Nem tudtam hova tenni ezt. Hisz Aron-nal  már rég lezártuk ezt a témát vagy csak azt hiszem? De nekem itt van Gi és a születendő gyermekeim. Nem szerethetem  még,nem az nem lehet.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen ? Komolyan más lánnyal ez tuti nem történne meg.
Vagy csak csupán azért érzem úgy ,hogy még szeretem mert esélyt se adtam neki arra,hogy megmagyarázza nekem mi is történt valójában.Akkor semmi gond holnap elmegyek és tisztázom a dolgokat csak,hogy megszabaduljak,ettől az érzéstől.Miután befejeztem a nosztalgiát és sikeresen kivertem a fejemből ezt az egészet,meg töröltem szemem majd vissza mentem a nappaliba,ahol már a fiúk is ott voltak.
-Na mi van összehoztok még egy gyereket?-kérdezte Junhyung röhögve.

-Ne kérlek ne csináljátok!-tette fel a kezét megadóan Seob.-Kettő Gikwang génjeit öröklő gyerek bőven elég. Mennyi nagyképű táncost akartok gyártani?-nevetett Yoseob. Már ő is troll? Junyhung fertőzi a népet.
-Ez jó volt!-pacsizott le a rapperrel.
-Hagyjátok ,már szegényt nem is nagyképű.- sétáltam oda barátom mellé.Nem is értem miért kételkedek az érzéseimbe.Biztos csak a terhesség miatt van.Helyet foglaltam a kanapén mellette majd egy puszit nyomtam arcára.
- Tudjátok én még mindig nem értek valamit...- rázta meg fejét Woonie.
-És még is mit nem értesz Drága Dongwoon???- kérdeztük tőle mindannyian.Bár tudtam,hogy mit akar mondani.
- Nézz rám!- mutatott magára.- És rá!- majd barátomra.- Nem értem miért pont ő..Mikor én sokkal jobb vagyok.. És a Maknae-kat mindenki szereti.És te e-helyet egy táncos fiúval jössz össze akitől még ikreket is vársz..
- Ezt már megbeszéltük TÖBBSZÖR is.- röhögte el magát Gikwang. Szüleink csak mosolyogva figyelték a fiúk vitáját,amit unokatestvérem Ashley zavart meg.
-Ezt nézzétek miket találtam!- tolta oda hozzánk a fotóalbumot.
- Ugye nem gondolod komolyan,hogy ezt most megnézzük.- Unokatestvérem válaszul csak bólogatni kezdett.A fiúk pedig egyből körbe ülték és figyelni kezdték,kénytelen voltam én is közéjük csatlakozni.

- Ez hol készült?- kérdezte Yo,miközben a képre mutatott.
- Ez még 2 évvel ezelőtt készült,New York-ba. Mindig is nagy álmunk volt egyszer egy karácsonyt ott tölteni.- válaszolt Ashely mosolyogva.
-És gondolom akkor sikerült is.- szólalt meg HyungSeung.
- Igen.- kezdtem bólogatni.- Az volt életünk legjobb karácsonya.- kijelentésem közben lapoztam egyet.

-De aranyosak vagytok.- nézte meg közelebbről Woonie.

- Oooh.. Woonie ne bókolj már mert mindjárt elpirulok.- tette szája elé a kezét unokatestvérem.

- És-és ez mikor?- tette fel Yoseob,ugyan azt a kérdést.

- Tudtam,hogy ezt fogod kérdezni.-nevettem el magam.- Amúgy meg tavaly. Éppen tárgyalást folytatunk mikor valaki/kik lefényképeztek.- néztem apuékra.

- Héj..Most mi van? Nem én voltam.- tette fel kezét apu.

- Most fogd rám akkor.- támadta le anyu, minek következményébe elkezdtünk mindannyian röhögni.Bár én 5 másodperc után abba is hagytam,mivel nagyon megfájdult a hasam,amit a többiek észre is vettek.

- Úristen.Jól vagy Doo ??- támadtak le  az ott lévők.

- Igen,csak megfájdult a hasam.- válaszoltam őszintén kérdésükre.

- Jobb lesz ha most lepihensz.- állt fel Gi majd, segített fel állni.

-  De jól vagyok.- kezdtem nyafogni.-És amúgy is neked kéne pihened,nem rég jöttél ki a kórházból.- nem válaszolt,inkább felkapott majd  fel vitt a szobába. 

24. Az csak legyen meglepetés.

Gikwang pow:

- Azt hiszem,jobb ha mi most magatokra hagyunk titeket.-ment az ajtó felé barátnőm apja, majd libasorba távoztak.
- Ügye nem elvesztetted a gyermekünket?- feltételeztem a legrosszabbat, mivel másra nem tudtam gondolni.
- De,hogy is úgy nézzek ki, mint aki elvesztette volna?- mutatott a hasára.
- Nem ,de akkor mond már miről maradtam le?- türelmetlenkedtem.
- Emlékszek mikor, arról beszélgetünk mi lenne ha ikreink lennének?- kezdtem sejteni,hogy mire akar kilyukadni ezért magamhoz öleltem jó szorosan majd megcsókoltam.
- Annyira,de annyira szeretlek.- pusziltam meg homlokát.
-Én is téged.-ült vissza a helyére.- De viszont a szüleid és az én szüleim nem nagyon örülnek ennek.- húzta el száját.-  Apu volt az egyedüli aki örül/örült neki.
- Még is miért nem örültek?- nem értettem miért ellenzik ennyire,talán azt hiszik nem gondoljuk komolyan?De hisz én igenis komolyan gondolom Doonával a dolgokat.
- Várj még nem fejeztem be.- kezdett mosolyogni tündérien.-Na ,de apu és a  fiúk egy jó hosszú monológot tartottak és megértettek mindent.
- Miért nem ezzel kezdted ?- fogtam meg kezeit.
- Öhmm.Nem tudom.- rázta meg a fejét.
- Amúgy mikorra várhatóak?- kérdeztem öröm teli hangon.
- Áprilisra vagyok kiírva.- válaszolt kérdésemre,amit nem nagyon értettem.- Április felé fognak megszületni.
- Ááh.. Így már minden világos.
- Tudtam,hogy nem értetted meg.- kezdett el nevetni.
- Férfi vagyok mit vársz tőlem?-erre a kijelentésemre/ kérdésemre még jobban röhögött.

Doona pow:
Röhögésem nagyon rövid ideig tartott mivel bejött az orvos.
-Látom már értesültek róla,hogy felébredt.- jött be mosolyogva.- Hogy érzi magát?- tette kezét a vállamra.
- Igen.- válaszolt barátom.
- Nem magától kérdeztem.- kezdett el röhögni.~ Még,hogy az orvosok normálisak.Véletlenül nem rokonok Junhyung'gal?~ Tettem fel magamnak ezt a kérdést.
- Ooohh..Én?- mutattam magamra.- Köszönöm jól vagyok.
- Ennek örülök,hogy jól vagytok mindketten.
- És mikor mehetek ki ? - tért rá barátom a lényegre.
- Hát tekintve a mostani állapotát már ma kimehetne,de úgy gondoltuk,hogy ma benn tartjuk megfigyelésre,és holnap kimehet.- válaszolt jó hosszan a "doktor bácsi".
- Nem mehetnék ki ma ?- kérdezte nyafogva. - Már jól vagyok.
- Hát.. Nem is tudom hadd gondoljam át.- kezdett el gondolkodni majd egy kis hatás szünet után válaszolt.- Rendben haza mehet,de csak saját felelősségre és holnap vissza kell jönnie egy vizsgálatra a továbbiakat meg majd később megbeszéljük.- adta be derekát, majd távozott.
- Látod milyen meggyőző vagyok?- ült fel az ágyon.
- Biztos,hogy nem akarsz benn maradni ma éjszakára?- álltam fel az ágy mellől.
- Biztos.- vágta rá.- meg amúgy is sok elintézni valóm van.
- Igen? És még is milyen elintézni valóid vannak?- sétáltam oda elé.
- Az legyen csak meglepetés.- ölelt át.- Mellesleg megnőtt a hasad.- nézett az imént említett testrészemre.
- Tudom.- karoltam át nyakát.Ekkor a nővér jött be és lekapcsolta a gépeket majd kihívott ,hogy töltsem ki a papírokat.Amit nem értettem mivel a többiek kint voltak. Igen csak voltak mivel leléptek.Komolyan nem hiszem el,hogy képesek voltam szó nélkül lelépni.Ezt megjegyeztem.

Gikwang pow:
Nem akartam holnapig várni,hogy kimehessek,így is a  srácokat kértem meg,hogy intézzék el Doona ajándékát. Biztos furcsa volt neki,hogy neki kell kitölteni a papírokat.
Visszatérve a meglepetésemre biztos vagyok benne ,hogy  örülni fog neki vagyis reménykedem.

23. *5 hónappal később*

Dujun pow:

Teltek ,múltak a hónapok, és Gikwang állapota nem változott semmit.

E-Young'ról pedig csak annyit,hogy Hyuna kicsinálta,nem csalódtam benne.

Doona pedig kiderült,hogy ikreket vár legalább egy jó hír,viszont ha nem tartanánk benne a lelket nem tudom mi lenne vele.Most is úgy kell neki könyörögni,hogy egyen valamit kezdek belefáradni.

- Doona gyere már az isten szerelmére!- parancsolt rá Yoseob.

- De nem vagyok éhes.- nyafogva válaszolt rá.

- Doo..- nézett rá idegesen.

- Rendben.- állt fel a helyéről majd elindult a büfé fele Yo pedig utána.Alig,hogy elhagyták a helységet egy mosolygó nővér jött ki a szobából.

- Jó hírem van számukra!- állt elénk mosolyogva.- A fiatalember nem rég felébredt.

- H-hogy mi ?- kérdeztünk meglepett,ugyanakkor boldog hangon.

- Jól hallották.Felébredt.Az állapota elég jó,ahoz képest amilyen volt.Hamarosan ki is engedjük a kórházból.De most nekem mennem kell,ha szeretnének bemenni hozzá csak nyugodtan.- hajolt meg majd távozott mi pedig be özönlöttünk hozzá a szobába.

- Hát haver nagyon ramatyul nézel ki.- hozta a formáját Junhyung.

- Köszönöm...- ült feljebb az ágyon.- Amúgy Doona és Yoseob?- nézett körbe a szobába.

- Yoseob'nak úgy kellett lerángatnia a büfébe,hogy egyen valamit.-  válaszolt Hyung Seung kérdésére.

Doona pow:

Mikor vissza mentünk a recepcióra mindenki eltűnt.

- Ezek meg hova tűntek?- kérdezte Yoseob.

-  Azt én honnan tudjam? Veled voltam mind végig.- néztem rá hülyén.

- Itt vagyunk benn ti bángák! - kiabált Gikwang szobájából Junhyung, mire bementünk.

- Nem vagyok banga jó ? Yoseob talán az,de én nem vagyok..- kezdtem el nyafogni.

- Neked is szia.- szólt egy ismerős hang felém, amire fel figyeltem.

- Gikwang ?- néztem az ágy felé, mivel időközben elálltak onnan.Nem hittem a szememnek ezért, pár perc kellett,mire felfogom,hogy felébredt.

- Öhm.. Doona azért szóltam amúgy ,hogy gyere ide, mivel én nem állhatok fel.- zökkentett ki gondolat menetemből a barátom.De végül is vettem a lapot és oda sétáltam mellé majd egy puszit nyomtam arcára.- Ennyi??- kérdezte meglepve.

- Mi ennyi?- néztem rá kérdőn.

- Több hónapig kómába voltam és te  csak egy puszival üdvözölsz ? Hát szép mit is mondhatnék.- játszotta a sértődöttet.

- Ajhh. Olyan izéé vagy.. - forgattam meg szemeimet majd oda hajoltam és megcsókoltam.- Így már megfelel?- hajoltam el tőle.

- Igen..- mosolygott elégedetten.
- Ez annyira romantikus.- szólalt meg unokatestvérem és Yoseob egyszerre.
- Hangulat rombolok vagytok.- kezdtem el fintorogni.
- Ez a fintorgás nagyon jól megy  neked mostanában.- kezdett el röhögni.
- Ügye ? Gyakoroltam.- válaszoltam, miközben megfogtam barátom kezét.
- Hanyagolva ezt a fintorgós témát. Meddig voltam kómába ?- érdeklődött Gikwang.
- 5 hónap.- vágtuk rá mindannyian egyszerre.
-  Fúú.. Akkor sok mindenről lemaradhattam.
- Nem maradtál le semmiről. Csak egy valamiről.- néztem rá mosolyogva.
- És még is miről?- kérdezte meglepetten.

Teaser 3

Teltek,múlta a hónapok Gikwang állapota a helyet ,hogy javult volna rosszabb lett. Kezdtem el veszteni a hitemet.Ha a srácok a családom és Hyunáék nem tartanák bennem a lelket nem tudom, mi lenne most velem.

22. Remény

A kórházba  menet  elég szótlan voltam,mivel még mindig nem fogtam fel,hogy mi történt Gikwang'gal.
- Doona!- szólított meg apu a kocsiból kiszállva mire oda néztem.- Gikwang szüleit értesítettem már holnap ide utaznak.- válaszul csak bólintottam majd besiettem az épületbe.A Beast 4/6 része  és a 4 minute vártak a váró terembe. Junhyung pedig érkezésünk után pár perccel barátnőjével jött.
Doojoon ,amint meglátott oda jött majd szorosan megölelt.
- Nem lesz semmi gond.- kezdett nyugtatni.
- Remélem.- kezdtem el ismét zokogni, majd kibontakoztam öleléséből és törölgetni kezdtem arcom.
- Doona.. Ne sírj kérlek erősnek kell ,hogy maradj. Minden rendben jön. -  fordított magával szembe.

Aaron pow:
Ép a tv-t kapcsolgatom, mikor az egyik csatornán valami érdekeset véltem felfedezni.
- Pár órával ezelőtt a Beast egyik énekesét ütötték nem mást, mint Lee Gikwang'ot el ezen a helyen. Az autó sofőr amint megtörtént az esett elhajtott a helyszínről. A nyomozók szerint előre kitervelte valaki. Jelenleg is folyik a nyomozás. Jelenleg a fiú állapotáról nem tudunk semmit ,de az biztos hogy nem valami jó.- köpni,nyelni nem tudtam. ~ Mi az ,hogy valaki el ütötte ?~ Első gondolat ami eszembe jutott ,hogy kitehette az E-young volt.Sőt biztos voltam benne.Úgy döntöttem,hogy bemegyek a kórházba,mivel gondolom ott van Doona és elmondom neki,hogy még is kitette.

***

Mikor beértem ,ahogy vártam ott volt. Lassan sétáltam feléjük.

- Aaron? - nézett fel érdeklődve.

- Sziasztok.- hajoltam meg.Úgy gondoltam ,hogy jobb ha nem Doona'nak mondom el,hogy nem baleset volt,hanem inkább a srácoknak.
- Dujun beszélhetnék veletek?- néztem az említett személyre.Aki csak bólintott majd fogta magát és előre ment.
- Mondjad. - állt meg a folyóson végén.
- Nézd, szerintem egyáltalán nem baleset volt.- kezdtem bele,mire ő egy olyan " te meg mi a fenéről beszélsz" fejet vágott.- Az istenért mégis melyik autó sofőr hagyná ott azt az embert akit " véletlenül" elütött ? És amúgy is fényes nappal volt amikor elütötték.
- Igazad van. De még is ki tehette ??-  tette karba a kezét.
- Számításaim szerint E-Young.
- Mi ? (!) És még is miért tette ?- kerekedtek ki a szemei.
- Igen, jól hallottad..- helyeslően bólogattam.
- Fiúk, és Hyuna toljátok ide a seggeteket!- kiabált oda a váróterembe, mire mindenki felnézet.- Vagyis légyszíves gyertek ide..- szépítette ki magát.


Doona Pow:
Mikor Dujun oda kiabált a fiúknak és Hyunának elégé megijesztett,de pont abba a pillanatban jött ki a doktor Gikwang szobájából.
- Bemehetnek a szobába.- hajolt meg majd távozni készült volna ,de én megállítottam.
- Kérem, mondja el ,hogy mi baja ?- néztem könnyes szemekkel rá, mielőtt megszólalt volna rá nézett apura, aki csak bólintott.
- Nézze.Őszinte leszek Önhöz a barátja állapota válságos. Napok,hetek,hónapok akár évek is eltelhetnek miire felébred a kómából. Az ütés ami érte nem volt kicsi. Sajnálom. Csak reménykedni tudunk.- hajtotta le a fejét.- Ha megbocsátanak,de most mennem kell.- Amint elment bementem szerelmemhez a szobába, rossz volt ilyen állapotba látni, nagyon is rossz. Leültem ágya mellé majd lehajtottam az ágyára a fejem és imádkozni kezdtem.
- Kérlek ne hagy itt Gi...! - kezdtem el zokogni.Fájt a tudat ,hogy fen áll az esélye,annak hogy elveszíthetem. Nagyon is.

Teaser2.

Mikor megláttam Gikwang'ot ebben az állapotban a teljesen összetörtem képtelen voltam elhinni ,hogy pont velünk történt meg ez.A fiúk próbálják tartani bennem a lelket kisebb-nagyobb sikerrel.
- Doona.. Kérlek szedd össze magad, erősnek kell lenned..- guggolt le elém Junhyung.- Gondolj a születendő gyermekedre.

21. Rossz elő érzet, mely be is teljesül

Doona pow:

- Fogd be! Még mielőtt elkezdenéd.-  kezdtem el röhögni majd neki dobtam egy banánt.

- Áááááhh!- kiáltott fel.- Egy banán,honnan tudtad, hogy ezt akarok enni?- fejte le a gyümölcsről a héját.

- Megérz..- nem fejeztem be mondatom mivel elkapott a hányinger majd (szó szerint) rohantam a wc-re.

- Kislányom.Mikor óhajtasz kijönni? - kiabált be apu.
- Már megyek.- mostam  le arcom.Majd kimentem a mosdóból.- Nem hiszem el, hogy ebbe a házba még hányni se hagyják az embert.- dünnyögtem magamba miközben kimentem a nappaliba.
- Jól vagy?- kérdezte barátom aggodalommal teli hangon.
- Ühüm.-  ültem le mellé.
- Na szóval..- csapta össze kezeit apu.- Mivel ilyen hamar haza jöttetek még ma munkába fogtok állni. Úgy volt, hogy a 4 minute'tal fogsz próbálni,de a fiúk  fel lázadtam ezért kénytelen voltam berakni hozzájuk téged.
- És mikor is KÉNE indulnunk?- kérdeztem miközben felálltam.
- Most.- jelentette ki egyhangúan.
- Mikor?- kérdeztem vissza.
- Most.Szóval jobb ha mentek készülődni,mellesleg máskor halkabban legyetek.- kacsintott egyet majd távozott a helységből.
- Sajnálom azokat akiknek munkába kell menniük.- kezdett csesztetni minket unoka tesóm.Mielőtt még tovább tudta volna folytatni inkább fogtuk magunkat Gikwang'gal és elmentünk készülődni.

***

- Indulhatunk kicsim?- szólított meg barátom.

- Ühüm.-bólogatva mentem oda mellé.- Elmentünk!- nyitottam ki az ajtót.Az út a Cube-hoz viszonylag normálisan telt. A születendő gyermekünkről beszélgetünk Gikwang azt az elméletet vetette fel,hogy mi lesz ha ikreink lennének. És még azt is elmondta,hogy szerinte nem lenne nagy "gond",mivel idézem. " A fiúk fel érnek 5 gyereknek,ha velük bírunk akkor egy iker pár nem fog kifogni rajtunk".

Mikor beértünk a próba terembe beérve a fiúk éljenezni kezdtek.

- Na szóval,hogy ha már befejeztétek az éljenzést neki is állhatnátok a munkának. - jött be a srácok menedzserre.- Doona veled megbeszélni szeretnék.

- Fiúk ti addig melegítsetek be.- mutattam rájuk.- Miről is szeretnél beszélni ? - fordultam vissza.

-Igen. Szóval a fiúknak lenne ma este az egyik adásba egy fellépésük.És mivel valakik nem voltak hajlandók nélküled próbálni nem tudnak semmit.Ezért lehetne rá esély ,hogy  pár óra alatt meg tanítsd nekik ?? - nézett rám majd a fiúkra.

- Persze,hogy van,de ez csak akkor fog össze jönni ha ők is akarják.-dörzsöltem meg tarkóm.

- Miről van szó?- jöttek oda a srácok is.

- Ép rólatok.- válaszoltunk egyszerre.

- Gondoltuk,de azon belül?- ölelt át Gikwang .

- Arról, hogy ma lesz egy fellépésetek és még a fél koreográfiát se tudjátok.- forgatta meg szemeit a srácok menedzserre.- És jó lenne ha elkezdenétek próbálni.- amint ezeket ki mondta mindenki  neki látott a bemelegítésnek kivéve őt.

***

- Yoseob neked jobbra kell menned ,nem pedig balra.- állítottam le a zenét.- És Junhyung te pedig normálisan csináld meg a mozdulatokat.Oké akkor még egyszer utoljára. indítottam el a  zenét. Az utolsó próbálkozásra sikerült tökéletesen megcsinálniuk.

Mivel a fiúknak még volt még egy kis idejük a fiúk elmentek kajálni Gikwang pedig haza kísért.Valamiért nagyon rossz előérzettem volt ,de próbáltam ezt nem kimutatni barátom előtt.

- Vigyázz magadra! - adott egy csókot.

- Te is.Szeretlek. -  megöleltem  szorosan.

-Én is téged.- simított végig hajamon.Még egy pár percig beszélgettünk,utána pedig elment.

Nagyon rossz előérzettem van úgy érzem,hogy ma fog valami történni.~ Édes istenem ad,hogy ne történjen semmi ma este~ tettem össze kezeimet.~ Mikor bementem a házba unokatestvérem és az én kedves apukám a tv-t bámulta.Észre sem  vették,hogy bementem a házba.Vállat vontam majd folytattam utamat a szobámba.Beérve ismét rám tört ugyan az a érzés. Akár,hogy is próbáltam kiverni a fejemből nem ment.

- Doona. Bejöhetek?- nyitott be apu a szobámba,mire fel ültem az ágyon.- Nézd mondanom kell valamit ,de ne borulj ki....- fogta meg kezemet.

- Gikwang'ot elütötte egy autó.- hajtotta le a fejét.

- H-h-hogy mit csinált? De hisz csak félórája ment el.- kezdtek záporozni könnyek a szememből. Tudtam,hogy valami baj lesz ,de hogy ekkora.- Hol van most ?

- Már bent a van a kórházba. Szerintem jobb ha a többit az orvosok mondják el.

Teaser

Doona pow: 
A fiúknak ma este lesz egy koncertjük az egyik adásba.
Elég rossz előérzetem van ,de próbálom ezt nem kimutatni.

-Vigyázz magadra!- ölelet át Gikwang búcsúzásként.
- Te is.- öleltem vissza szorosan majd egy puszit nyomtam arcára.

20. Bármi áron.

- Még is mit kéne elmondanom? - néztem rá kérdőn, válaszul elkezdett mutogatni, amit nem nagyon értettem.

- Az isten szerelmére Doona azt , hogy te és Gikwang együtt vagytok..- kiabált fel apu.

-  Ja., hogy erről van szó.. Szóval igen jól látod anyu Gikwang'gal egy ideje már együtt vagyunk.- néztem az említett személyre mosolyogva.
- És pontosan mióta ? - kérdezte érdeklődve.
- Mikor elmentél még az nap.- hadartam el gyorsan, minek következtében megszédültem , amit apuék észre is vettek.
- Minden rendben ?- kérdezgették apáék.
- Igen. - válaszoltam miközben leültem barátom mellé aki simogatni kezdte hátam.
- Doona nem akarsz elmondani valamit a szüleidnek?- kérdezte gúnyos mosollyal az arcán Junhyung.
- Igen. Doona..- helyeselt Yoseob.
- Fiúk..Szerintem ezt nem kéne..- szólt rájuk Dujun.
- Még is miről van szó?- érdeklődött Apu.Gikwangra néztem aki mosolyogva bólintott.
- Szóval arról van szó , hogy a "nyaralás" alatt nem egyszer voltam rosszul és már akkor Gikwang megmondta , hogy terhes vagyok és ma elmentünk orvoshoz és bebizonyosodott , hogy neki volt igaza.- fújtam ki a levegőt.Apu reakciója egy mosoly volt.
- Várjunk te akkor most gyermeket vársz?- kérdezte Ashley miközben rá mutatott a hasamra.
- Pontosan.- bólogattam.
. Öhmm.. Mielőtt bármit is mondanál Kate..- nézett apu , anyura.- És elleneznéd a dolgot. Szeretném elmondani, hogy nem te voltál  Doona mellett és nem te voltál részese egy nyálas szerenádnak.- fintorgott egyet.-És a többit nem is részletezném . Tudom , hogy most az a gondolat jár az eszedbe , hogy még fiatalok és , hogy tuti nem gondolják komolyan, de ez nem így van. Hisz Gikwang és Doona  tekintette mindent elárul.- fejezte be egy mosollyal az arcán a monológját.- Na mit szóltok milyen voltam ? - kérdezte , miközben megigazította a nyakkendőjét.
- Nagyon jó voltál.- mutogattak a fiúk.
- Megmondom őszintén örülök ,annak hogy várandós vagy . Csak egy kicsit váratlanul ért , hogy Gikwang'gal együtt vagytok. Nem hittem volna,hogy valaha is megfogom érni ezt a napot.- mosolygott anyu.
- Higgye el mi sem hittük volna , hogy olyan lány , mint  Doona össze jön egy olyan sráccal , mint Gikwang.-fintorgott egyet.Nem vártam meg Gikwang reagálását és a többiekét se, inkább elindultam a szobámba elég fáradt voltam és nem volt kedvem tovább hallgatni a fiúk hülyeségeit.
Mikor beértem a szobámba ledőltem az ágyra és a falat kezdtem bámulni észre vettem, hogy a plafonon még mindig rajta van az a folt. Komolyan kezd egyre jobban idegesíteni.Felálltam majd egy széket tettem az ágyra, úgy mond "közelről" meg akartam vizsgálni.Elég hülye ötlet volt tőlem az , hogy megvizsgáljam a falat,hiszem majdnem kitörtem a nyakam  és a gyereknek is majdnem lőttek ha Gikwang nem jön be időbe.
- Doona te meg még is mi a frászt műveltél az előbb? - tartott kezeibe.- Van fogalmad róla, hogy mit történt volna ha leessel ?
- Igen van fogalmam róla,de nagyon idegesített az a folt a plafonon és muszáj volt közelről megvizsgálni.- kezdtem magyarázni neki.- És bocsánat többet ilyet nem csinálok.
- Ajánlom is..- csókolt meg.

***

Aaron pow:

Egész este, azon gondolkoztam vajon mit kerestek  Doona'ék a nőgyógyásznál.Próbálom magam , azzal nyugtatani , hogy biztos valamilyen egészség ügyi problémája van neki és nem azzal , hogy gyereket vár.Ha tényleg terhes lenne Gikwang'tól abba belehalnék.

- Aaron, ha nem vagy éhes akkor ne turogasd a kaját inkább add nekem!-  kiáltott rám Baekho. Nem szóltam semmit , elé raktam tányérom majd bevonultam a szobámba.
~ Úgy néz ki Aaron ismét egy szenvedéssel teli napod lesz~ Sóhajtottam egy nagyot.Nagy hibát követtem el az nap mikor hagytam , hogy az a csaj rám másszon, ha gondolkodok egy kicsit is nem történt volna meg ez az egész és most Doona nem más valaki karjába lenne.De ha jobban bele gondolok még nincs késő vissza tudom szerezni, bármi áron......

Gikwang pow:
Este nagyon megrémültem mikor Doona majdnem leesett ha egy kicsivel később érek be a szobába tuti , hogy most nem mellettem feküdni, aminek egyáltalán nem örültem volna.
Viszont tegnap nagyon meglepődtem , hogy Doona apukája nem ellenzi a gyereket, hát igen egy normális apuka már rég kibelezte volna a lánya barátját,de szerencsére barátnőm apukája nem ilyen.
Vissza térve az estéhez bepótoltuk azt, amit az állítólagos "nyaralásunk" alatt nem tudtunk , mivel a fiúk a harmadik nap váratlanul beállítottak.
- Jó reggelt!.- adott egy jó reggel puszit Doona.
- Neked is .- öleltem át.
- Öhmm.. Gikwang..- nézett rám kiskutya szemekkel.- Nem kísérnél le a konyhába?
- Gyere!- álltam fel majd a kezemet nyújtottam felé.- Mit szeretnél enni ? - kérdeztem tőle miközben a hűtőbe kutakodtam.
- Öhmm. Mondjuk rántottát, de megcsinálom majd én..
- Nem te maradj csak nyugton majd én megcsinálom. -  fordultam felé majd egy csókot nyomtam ajkaira.
Elég gyorsan kész lettem a reggelivel, amit Doona 5 perc alatt el is  pusztított.
- Köszönöm. - puszilt meg majd felült a konyha pultra.
- Nincs mit.- öleltem át.
- Reggelt.- jött ki barátnőm kómás unokatestvére.
- Neked is.- mondtuk egyszerre Doonával.
- Hallottam az éjszaka nem tudtatok betelni egymástól..- dörzsölte meg arcát........