2013. március 4., hétfő

30.Nem érdekel,hogy megcsókolt

Könnyeimet visszafojtva sétáltam a Han-folyó felé mikor oda értem leültem egy kis padra majd ismét zokogásba törtem ki.Perceken keresztül sírtam és sírtam.Annyira szerencsétlenek éreztem magam.Mindig csak velem történek ilyenek.Nem hiszem el.Minek kellett megszületnem.Jobb lenne ha meghalnék vagy ha meg sem születtem volna.

Gikwang pow:
Már vagy 1 órája,hogy Doona vissza ment a kórházba,de még mindig nincs itt.Pedig megbeszéltük,hogy fél óra múlva jön.Megpróbáltam hívni,de még azt a k****szot  telefonját sem képes felvenni.
- Gikwang,Gikwang!- futott be Ashley a szobámba,mivel én éppen a ruháimat csomagoltam össze.
- Tessék?- keltem fel bőröndöm elől.
- Aron megcsókolta Doo..
- Mi-mit csinált?- vágtam szavába.
- Megcsókolta,de Doona mikor megtörtént egyből megszakította majd elment és nem tudja senki,hogy hol van. Aron hívott,hogy Doona itt van-e a közelembe.. És elmesélt mindent,de Gikwang én félek,hogy valami hülyeséget csinált.- csuklott el a hangja barátnőm unoka testvérének.Elégé mérges voltam Aron-ra,hogy megcsókolta barátnőmet,de mikor Ashley elmondta,hogy Doo egyből  meg is szakította csókjukat.De a dühöm aggódásba ment alakult át,hisz eltűnt a jövendőbeli gyerekeimnek anyja.
- Héj! Ashley nyugi!- tettem vállára kezeimet majd szemébe néztem és így szóltam:- Azt hiszem tudom hol van.- mosolyogtam rá.Majd felvettem a kabátom és már indultam is.Ismertem már annyira Doonát,hogy tudjam,hogy hova ment.A sejtésem be is igazolódott a Han-folyó partján egy kis padon üldögélt.A lehető leghalkabban sétáltam oda hozzá.De mikor már leülni készültem észrevett.Meglepődve nézett fel rám.Szemei vörösek voltak a sírástól.
- Hallottam mi történt.- ültem le mellé majd átkaroltam.
- Gikwang én..- mielőtt folytatta volna belevágtam szavába.
- Nem érdekel Doona. Elmondtak mindent.És engem nem érdekel.Engem csak te és a gyerekek érdekelnek.Felejtsük el a ma történteket.
- De...- mielőtt bármit mondhatott volna belé fojtottam a szót.
-  Mit is szerettél volna mondani?- szakítottam meg csókunkat.
- Szeretlek  Oppa.- bújt hozzám.
- Én is téged.- kezdtem simogatni hátát.Perceken keresztül így ültünk és figyeltük a már  lemenő napot.Eközben eszembe jutott,hogy mit is  terveztem mára,de úgy éreztem a leánykérés már nem várhat tovább ezért leguggoltam elé majd kivettem a gyűrűt a zsebemből és felé nyújtottam.-Leszel a feleségem?- tettem fel a kérdést,minek következtében Doona beleugrott a nyakamba.-Ezt vehetem egy igennek?- kérdeztem tőle miközben kibontakoztam ölelő karjaiból majd válaszul egy aprót bólintott.Jelen esettben ha nem lenne már ekkora hasa felkapnám és megpörgetném,de mivel az van és nem szeretném,hogy bármi bajuk essen nekik ezért csak egy csókot nyomtam szájára.- Oké,akkor már csak egy valami van hátra.De ahhoz el kell mennünk a dormba.
- Mi-Micsoda?- kérdezte kíváncsian barátnőm.
- Majd mindjárt megtudod.-  mosolyogtam rá.Az út felét végig  nyavalyogta. Szó szerint.Tudtam,hogy nem szereti,hogyha meglepetéssel készülök neki ezért még egy kicsit húztam az agyát.Mikor oda értünk  a fiúkkal közös dormunk szomszédjába mentünk,amit a barátnőm eléggé furcsált,de mikor beljebb mentünk megértett mindent.
- Op-Oppa ez a..- a csodálkozást elakadt a szava.
- A miénk.- öleltem át hátulról.- És már a ma éjszakát itt fogjuk tölteni.- suttogtam füleibe.
- De a cuccaink még a másik házban vannak.- fordult velem szembe.
- A-a- ráztam meg a fejem.- A srácok és Ashley áthozták minden cuccunkat és nagyjából be is rendezték.A gyerek szobát viszont még nem rendezték be ezért azt majd nekünk kell elintézni.
-  A gyerekszoba még rá ér.- kuncogott fel barátnőm.- Szeretlek Gikwang.És köszönök neked mindent.- nézett mélyen a szemembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése