23. *5 hónappal később*

Dujun pow:

Teltek ,múltak a hónapok, és Gikwang állapota nem változott semmit.

E-Young'ról pedig csak annyit,hogy Hyuna kicsinálta,nem csalódtam benne.

Doona pedig kiderült,hogy ikreket vár legalább egy jó hír,viszont ha nem tartanánk benne a lelket nem tudom mi lenne vele.Most is úgy kell neki könyörögni,hogy egyen valamit kezdek belefáradni.

- Doona gyere már az isten szerelmére!- parancsolt rá Yoseob.

- De nem vagyok éhes.- nyafogva válaszolt rá.

- Doo..- nézett rá idegesen.

- Rendben.- állt fel a helyéről majd elindult a büfé fele Yo pedig utána.Alig,hogy elhagyták a helységet egy mosolygó nővér jött ki a szobából.

- Jó hírem van számukra!- állt elénk mosolyogva.- A fiatalember nem rég felébredt.

- H-hogy mi ?- kérdeztünk meglepett,ugyanakkor boldog hangon.

- Jól hallották.Felébredt.Az állapota elég jó,ahoz képest amilyen volt.Hamarosan ki is engedjük a kórházból.De most nekem mennem kell,ha szeretnének bemenni hozzá csak nyugodtan.- hajolt meg majd távozott mi pedig be özönlöttünk hozzá a szobába.

- Hát haver nagyon ramatyul nézel ki.- hozta a formáját Junhyung.

- Köszönöm...- ült feljebb az ágyon.- Amúgy Doona és Yoseob?- nézett körbe a szobába.

- Yoseob'nak úgy kellett lerángatnia a büfébe,hogy egyen valamit.-  válaszolt Hyung Seung kérdésére.

Doona pow:

Mikor vissza mentünk a recepcióra mindenki eltűnt.

- Ezek meg hova tűntek?- kérdezte Yoseob.

-  Azt én honnan tudjam? Veled voltam mind végig.- néztem rá hülyén.

- Itt vagyunk benn ti bángák! - kiabált Gikwang szobájából Junhyung, mire bementünk.

- Nem vagyok banga jó ? Yoseob talán az,de én nem vagyok..- kezdtem el nyafogni.

- Neked is szia.- szólt egy ismerős hang felém, amire fel figyeltem.

- Gikwang ?- néztem az ágy felé, mivel időközben elálltak onnan.Nem hittem a szememnek ezért, pár perc kellett,mire felfogom,hogy felébredt.

- Öhm.. Doona azért szóltam amúgy ,hogy gyere ide, mivel én nem állhatok fel.- zökkentett ki gondolat menetemből a barátom.De végül is vettem a lapot és oda sétáltam mellé majd egy puszit nyomtam arcára.- Ennyi??- kérdezte meglepve.

- Mi ennyi?- néztem rá kérdőn.

- Több hónapig kómába voltam és te  csak egy puszival üdvözölsz ? Hát szép mit is mondhatnék.- játszotta a sértődöttet.

- Ajhh. Olyan izéé vagy.. - forgattam meg szemeimet majd oda hajoltam és megcsókoltam.- Így már megfelel?- hajoltam el tőle.

- Igen..- mosolygott elégedetten.
- Ez annyira romantikus.- szólalt meg unokatestvérem és Yoseob egyszerre.
- Hangulat rombolok vagytok.- kezdtem el fintorogni.
- Ez a fintorgás nagyon jól megy  neked mostanában.- kezdett el röhögni.
- Ügye ? Gyakoroltam.- válaszoltam, miközben megfogtam barátom kezét.
- Hanyagolva ezt a fintorgós témát. Meddig voltam kómába ?- érdeklődött Gikwang.
- 5 hónap.- vágtuk rá mindannyian egyszerre.
-  Fúú.. Akkor sok mindenről lemaradhattam.
- Nem maradtál le semmiről. Csak egy valamiről.- néztem rá mosolyogva.
- És még is miről?- kérdezte meglepetten.