24. Az csak legyen meglepetés.

Gikwang pow:

- Azt hiszem,jobb ha mi most magatokra hagyunk titeket.-ment az ajtó felé barátnőm apja, majd libasorba távoztak.
- Ügye nem elvesztetted a gyermekünket?- feltételeztem a legrosszabbat, mivel másra nem tudtam gondolni.
- De,hogy is úgy nézzek ki, mint aki elvesztette volna?- mutatott a hasára.
- Nem ,de akkor mond már miről maradtam le?- türelmetlenkedtem.
- Emlékszek mikor, arról beszélgetünk mi lenne ha ikreink lennének?- kezdtem sejteni,hogy mire akar kilyukadni ezért magamhoz öleltem jó szorosan majd megcsókoltam.
- Annyira,de annyira szeretlek.- pusziltam meg homlokát.
-Én is téged.-ült vissza a helyére.- De viszont a szüleid és az én szüleim nem nagyon örülnek ennek.- húzta el száját.-  Apu volt az egyedüli aki örül/örült neki.
- Még is miért nem örültek?- nem értettem miért ellenzik ennyire,talán azt hiszik nem gondoljuk komolyan?De hisz én igenis komolyan gondolom Doonával a dolgokat.
- Várj még nem fejeztem be.- kezdett mosolyogni tündérien.-Na ,de apu és a  fiúk egy jó hosszú monológot tartottak és megértettek mindent.
- Miért nem ezzel kezdted ?- fogtam meg kezeit.
- Öhmm.Nem tudom.- rázta meg a fejét.
- Amúgy mikorra várhatóak?- kérdeztem öröm teli hangon.
- Áprilisra vagyok kiírva.- válaszolt kérdésemre,amit nem nagyon értettem.- Április felé fognak megszületni.
- Ááh.. Így már minden világos.
- Tudtam,hogy nem értetted meg.- kezdett el nevetni.
- Férfi vagyok mit vársz tőlem?-erre a kijelentésemre/ kérdésemre még jobban röhögött.

Doona pow:
Röhögésem nagyon rövid ideig tartott mivel bejött az orvos.
-Látom már értesültek róla,hogy felébredt.- jött be mosolyogva.- Hogy érzi magát?- tette kezét a vállamra.
- Igen.- válaszolt barátom.
- Nem magától kérdeztem.- kezdett el röhögni.~ Még,hogy az orvosok normálisak.Véletlenül nem rokonok Junhyung'gal?~ Tettem fel magamnak ezt a kérdést.
- Ooohh..Én?- mutattam magamra.- Köszönöm jól vagyok.
- Ennek örülök,hogy jól vagytok mindketten.
- És mikor mehetek ki ? - tért rá barátom a lényegre.
- Hát tekintve a mostani állapotát már ma kimehetne,de úgy gondoltuk,hogy ma benn tartjuk megfigyelésre,és holnap kimehet.- válaszolt jó hosszan a "doktor bácsi".
- Nem mehetnék ki ma ?- kérdezte nyafogva. - Már jól vagyok.
- Hát.. Nem is tudom hadd gondoljam át.- kezdett el gondolkodni majd egy kis hatás szünet után válaszolt.- Rendben haza mehet,de csak saját felelősségre és holnap vissza kell jönnie egy vizsgálatra a továbbiakat meg majd később megbeszéljük.- adta be derekát, majd távozott.
- Látod milyen meggyőző vagyok?- ült fel az ágyon.
- Biztos,hogy nem akarsz benn maradni ma éjszakára?- álltam fel az ágy mellől.
- Biztos.- vágta rá.- meg amúgy is sok elintézni valóm van.
- Igen? És még is milyen elintézni valóid vannak?- sétáltam oda elé.
- Az legyen csak meglepetés.- ölelt át.- Mellesleg megnőtt a hasad.- nézett az imént említett testrészemre.
- Tudom.- karoltam át nyakát.Ekkor a nővér jött be és lekapcsolta a gépeket majd kihívott ,hogy töltsem ki a papírokat.Amit nem értettem mivel a többiek kint voltak. Igen csak voltak mivel leléptek.Komolyan nem hiszem el,hogy képesek voltam szó nélkül lelépni.Ezt megjegyeztem.

Gikwang pow:
Nem akartam holnapig várni,hogy kimehessek,így is a  srácokat kértem meg,hogy intézzék el Doona ajándékát. Biztos furcsa volt neki,hogy neki kell kitölteni a papírokat.
Visszatérve a meglepetésemre biztos vagyok benne ,hogy  örülni fog neki vagyis reménykedem.