- Doona!- szólított meg apu a kocsiból kiszállva mire oda néztem.- Gikwang szüleit értesítettem már holnap ide utaznak.- válaszul csak bólintottam majd besiettem az épületbe.A Beast 4/6 része és a 4 minute vártak a váró terembe. Junhyung pedig érkezésünk után pár perccel barátnőjével jött.
Doojoon ,amint meglátott oda jött majd szorosan megölelt.
- Nem lesz semmi gond.- kezdett nyugtatni.
- Remélem.- kezdtem el ismét zokogni, majd kibontakoztam öleléséből és törölgetni kezdtem arcom.
- Doona.. Ne sírj kérlek erősnek kell ,hogy maradj. Minden rendben jön. - fordított magával szembe.
Aaron pow:
Ép a tv-t kapcsolgatom, mikor az egyik csatornán valami érdekeset véltem felfedezni.
- Pár órával ezelőtt a Beast egyik énekesét ütötték nem mást, mint Lee Gikwang'ot el ezen a helyen. Az autó sofőr amint megtörtént az esett elhajtott a helyszínről. A nyomozók szerint előre kitervelte valaki. Jelenleg is folyik a nyomozás. Jelenleg a fiú állapotáról nem tudunk semmit ,de az biztos hogy nem valami jó.- köpni,nyelni nem tudtam. ~ Mi az ,hogy valaki el ütötte ?~ Első gondolat ami eszembe jutott ,hogy kitehette az E-young volt.Sőt biztos voltam benne.Úgy döntöttem,hogy bemegyek a kórházba,mivel gondolom ott van Doona és elmondom neki,hogy még is kitette.
***
Mikor beértem ,ahogy vártam ott volt. Lassan sétáltam feléjük.
- Aaron? - nézett fel érdeklődve.
- Sziasztok.- hajoltam meg.Úgy gondoltam ,hogy jobb ha nem Doona'nak mondom el,hogy nem baleset volt,hanem inkább a srácoknak.
- Dujun beszélhetnék veletek?- néztem az említett személyre.Aki csak bólintott majd fogta magát és előre ment.
- Mondjad. - állt meg a folyóson végén.
- Nézd, szerintem egyáltalán nem baleset volt.- kezdtem bele,mire ő egy olyan " te meg mi a fenéről beszélsz" fejet vágott.- Az istenért mégis melyik autó sofőr hagyná ott azt az embert akit " véletlenül" elütött ? És amúgy is fényes nappal volt amikor elütötték.
- Igazad van. De még is ki tehette ??- tette karba a kezét.
- Számításaim szerint E-Young.
- Mi ? (!) És még is miért tette ?- kerekedtek ki a szemei.
- Igen, jól hallottad..- helyeslően bólogattam.
- Fiúk, és Hyuna toljátok ide a seggeteket!- kiabált oda a váróterembe, mire mindenki felnézet.- Vagyis légyszíves gyertek ide..- szépítette ki magát.
Doona Pow:
Mikor Dujun oda kiabált a fiúknak és Hyunának elégé megijesztett,de pont abba a pillanatban jött ki a doktor Gikwang szobájából.
- Bemehetnek a szobába.- hajolt meg majd távozni készült volna ,de én megállítottam.
- Kérem, mondja el ,hogy mi baja ?- néztem könnyes szemekkel rá, mielőtt megszólalt volna rá nézett apura, aki csak bólintott.
- Nézze.Őszinte leszek Önhöz a barátja állapota válságos. Napok,hetek,hónapok akár évek is eltelhetnek miire felébred a kómából. Az ütés ami érte nem volt kicsi. Sajnálom. Csak reménykedni tudunk.- hajtotta le a fejét.- Ha megbocsátanak,de most mennem kell.- Amint elment bementem szerelmemhez a szobába, rossz volt ilyen állapotba látni, nagyon is rossz. Leültem ágya mellé majd lehajtottam az ágyára a fejem és imádkozni kezdtem.
- Kérlek ne hagy itt Gi...! - kezdtem el zokogni.Fájt a tudat ,hogy fen áll az esélye,annak hogy elveszíthetem. Nagyon is.
- Dujun beszélhetnék veletek?- néztem az említett személyre.Aki csak bólintott majd fogta magát és előre ment.
- Mondjad. - állt meg a folyóson végén.
- Nézd, szerintem egyáltalán nem baleset volt.- kezdtem bele,mire ő egy olyan " te meg mi a fenéről beszélsz" fejet vágott.- Az istenért mégis melyik autó sofőr hagyná ott azt az embert akit " véletlenül" elütött ? És amúgy is fényes nappal volt amikor elütötték.
- Igazad van. De még is ki tehette ??- tette karba a kezét.
- Számításaim szerint E-Young.
- Mi ? (!) És még is miért tette ?- kerekedtek ki a szemei.
- Igen, jól hallottad..- helyeslően bólogattam.
- Fiúk, és Hyuna toljátok ide a seggeteket!- kiabált oda a váróterembe, mire mindenki felnézet.- Vagyis légyszíves gyertek ide..- szépítette ki magát.
Doona Pow:
Mikor Dujun oda kiabált a fiúknak és Hyunának elégé megijesztett,de pont abba a pillanatban jött ki a doktor Gikwang szobájából.
- Bemehetnek a szobába.- hajolt meg majd távozni készült volna ,de én megállítottam.
- Kérem, mondja el ,hogy mi baja ?- néztem könnyes szemekkel rá, mielőtt megszólalt volna rá nézett apura, aki csak bólintott.
- Nézze.Őszinte leszek Önhöz a barátja állapota válságos. Napok,hetek,hónapok akár évek is eltelhetnek miire felébred a kómából. Az ütés ami érte nem volt kicsi. Sajnálom. Csak reménykedni tudunk.- hajtotta le a fejét.- Ha megbocsátanak,de most mennem kell.- Amint elment bementem szerelmemhez a szobába, rossz volt ilyen állapotba látni, nagyon is rossz. Leültem ágya mellé majd lehajtottam az ágyára a fejem és imádkozni kezdtem.
- Kérlek ne hagy itt Gi...! - kezdtem el zokogni.Fájt a tudat ,hogy fen áll az esélye,annak hogy elveszíthetem. Nagyon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése