3 héttel később:
Három hét telt el E-young akciója óta.Természetesen lemondtam a vele való együtt dolgozásomról.És , hogy mit csinált vele Hyuna? Arról inkább nem szeretnék beszélni.Annyit azért elárulok, hogy azóta jó messzire elkerül minket, főleg Hyunat.Szerencsére azóta jól meg vagyunk Doona-val. De viszont úgy érzem , hogy az apja szívat minket mivel azóta is a 4minute-hoz osztja be.Persze amikor tehetjük mindig belógunk hozzájuk, mint ma is.Ép a földön ülve beszélgettek mázlimra Doona pont háttal ült nekem így mögé lopózhattam és befoghattam a szemét.
-Na ki vagyok?- súgtam bele a fülébe.
- Csak nem a cukros bácsi ?- nevette el magát.
- Ha őt vártad akkor igen.- vettem le kezemet a szemeiről majd át öleltem.
- Hát igen őt vártam.De,ha már Te jöttél megfelel ez is-fordult velem szembe majd megcsókolt.
-Khmm. Nem itt kéne gyerekek ..- köszörülte meg torkát Hyun Seung.
-Olyan hangulat rombolóak vagytok fiúk!-mondták a lányok nevetve.
- Már megszoktuk a sok hangulatrombolást,trollkodást és ilyesmiket-sorolta nevetve az ölemben üllő lány-Már azon lepődnénk meg,ha egyszer nyugiban lehetnénk.
-Hey! Ez fájt!-tette szívére a kezét Yoseob-Ezeket mind csak azért csináljuk mert szeretünk titeket!
-Hát elég furcsán mutatjátok ki-forgattam meg szemeimet.
-Tudjuk és pont ezért van egy meglepetésünk számotokra.-vigyorgott Junhyung sejtelmesen.
-Kapunk öt perc nyugit ?-kérdezett rá Doona színlelt kíváncsisággal.
-Ne reménykedjetek!-szólt oda Woonie is.Már kezdett hiányozni.
-Akkor mi lenne az a meglepetés?-érdeklődtem még az ölemben üllő lány arcára egy puszit nyomtam.
-Kaptok egy hét szabadságot!-kiáltott fel Yoseob-És nem is akárhol gyerekek,mivel egészen Amerikáig menekülhettek előlünk!-mutatta be a terv végét is mire mindenki tapsikolni kezdett.
-Ez most komoly? Nincs semmi trükk?- kezdtünk kérdezősködni.
- Igen az . És nincs semmiféle trükk..- vázolta fel a helyzetet Doojoon.-Már apukáddal is megbeszéltük és a szállás és az oda-vissza út is le van rendezve.Holnap indultok.
- H-hogy mikor ?-döbbentünk le teljesen egyszerre Doonaval.
-Igen holnap,szóval indulhatnátok haza csomagolni!- adta ki a parancsot Junhyung,majd egyenként felrángatott minket a földről-És közlöm nincs időtök gyors menetre sem,mivel reggel 6-kor indul a repülőtök-kacsintott.
-Nagyon köszönjük srácok!-mentünk oda mindenkihez és sorba öleltük meg mindenkit.Gyors összekaptuk az ott lévő dolgainkat,majd intettünk a srácoknak és kézen fogva haza indultunk,hogy minél előbb összepakolhassunk. Először a dormba mentünk,hogy összepakolhassak,majd Doonaék házához mentünk,mivel úgy gondoltuk onnan könnyebben kijutunk a reptérre és ráadásul még Doonanak is össze kellett pakolni a cuccait. Plussz jó dolog az egészben,hogy így megússzuk a fiúk szövegeit,mint például a "Vigyázatok nem akarunk kis gyereket" vagy "Ne a liftben csináljátok,ha lehet" mondatokat. Röviden; ez minden szempontból a legjobb hely most számunkra.
- Öhmm.. Kicsim nem akarlak megbántani ,de te hány napra készülsz ? Vagy inkább úgy kérdem hány hónapra ? - ültem le az ágyra miközben a barátnőm éppen a 2. bőröndöt is bezárta és már kezdte volna következőt.
- Miért ? Csak a legfontosabb dolgokat pakoltam be...- mutatott a húsz pár cipőre,temérdek sok pólóra,nadrágra és szoknyára, a sminkkészletre és egyéb pipere holmikra.
-Áhh szóval akkor ez a két ugyan olyan színű rúzs is elengedhetetlen ?- vettem fel az említett két tárgyat.
-Igen ez szükséges-kapta ki a kezemből,majd visszarakta őket eredeti helyükre.Majd az utolsó bőröndöt is lezárta.
- Kész is vagyok! - jött oda hozzám majd átkarolta a nyakam.
- Végre már azt hittem sosem végzel!- kezemet derekára vezetem ezzel is közel vonva magamhoz.
- Mi az , hogy " azt hittem sosem végzel"?(!) Kikérem magamnak nem is pakoltam sokáig...-próbált elmenni,de nem nagyon jött neki össze.Úgy éreztem nem lenne jó ha most leállnák vele vitatkozni ezért inkább nem szóltam semmit csak megcsókoltam.Egy gyengéd,de még is határozott mozdulattal magam alá fordítottam,csókunkat egy másodpercre sem megtörve. Vettem a bátorságot és pólója széléhez nyúltam,majd egy gyors mozdulattal le is vettem azt. Már épp készültem volna a nadrágját is eltávolítani mikor valaki kopogni kezdett az ajtón.
- Kislányom bemehetek?- kiabált be az ajtón a barátnőm apja.
- E-egy pillanat! - vette fel a pólóját majd ki is nyitotta szobája bejáratát.- Igen ?- ült le az ágyra.
- Csak a holnapi napról szeretnék veletek beszélni..- támaszkodott neki a falnak.- De úgy látom a fiúktól már értesültettek-mutatott nevetve a rengeteg bőröndre.-Na szóval visszatérve. Holnap 6 kor indul a gépetek.A reptéren pedig egy fiatal ember fog benneteket várni aki majd elvisz benneteket a szállásra és bárhova ahova kéritek amolyan idegenvezető féleség.A jegy és a pénz az asztalon lesz..Jó utat!- kacsintott majd az ajtót becsukva elhagyta a szobát. Azt hittük folytathatjuk amit abba hagytunk ,de vissza jött.- Ja és ha lehet reggel ne keltsetek fel.- ezzel véglegesen is elhagyta a helységet.
- Már meg sem lepődök , hogy megzavartak minket.- nevetem fel kínomba.
- Majd Amerikában bepótoljuk.- kacsintott majd egy csókot váltottunk.
- Már most tudom , hogy tetszeni fog ez a kirándulás....- nevetem el magam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése