- Doona várj!- kezdett kiabálni utánam feltehetően Gikwang. Azt hittem sikerül feltűnés nélkül kijutnom a Cube-ból, de ebben az épület előtt nevetgélő 4 minute és a Beast tagok megakadályoztak.Mielőtt elmehetem volna mellettük Yoseob a karomnál fogva vissza rántott.
Yoseob pow:
Mikor Doona apja bejött a terembe és bejelentette , hogy duetteznie kell Gikwangnak már akkor sejtettem , hogy ebből még valami lesz. Amikor bemutatta nekünk azt a csajt egyáltalán nem volt szimpi. Mintha csak azért Gi-t választotta volna , hogy Doona agyára menjen.Nagyon nehezen hagytam ott őket hármasban mivel nagyon rossz előérzetem volt.
Ép az épület előtt hülyéskedtünk amikor egy síró Doona próbált meg észrevétlenül elmenni mellettünk ,de nem nagyon jött neki össze mivel ebben megakadályoztam.
-Mi történt ? Miért sírsz?-zúdítottam rá kérdéseimet.Még jobban sírni kezdett,majd mikor válaszolni tudott volna egy ijedt képű Gikwang jelent meg mellettünk. Megpróbálta megölelni az előttünk álló lányt,de az ehelyett mögém bújt.
-Nem akarom meghallgatni-suttogta a fülembe,majd közel vont magához.
-Doona kérlek hallgass meg! Ez nem az aminek láttad. Beszéljük meg!-kezdett Gi magyarázkodásba,de úgy látszik a mögöttem síró lány nem nagyon akarja ezt meghallgatni.
-Tesó szerintem ezt most hagyd.- fogtam meg az előttem álló srác vállát. Doona pedig abban a pillanatban elment.
- Te meg mi a szent szart csináltál?- kérdezte idegesen Junhyung.
- Éppen szünetet tartottunk és Doona kiment innivalóért.Amint kitette a lábát az az E-young vagy kicsoda rám mászott.Próbáltam leszedni magamról ,de nem sikerült.Már ott tartottam , hogy ha nem mászik le rólam akkor megpofozom.És egyik pillanatról a másikra pedig lesmárolt. Próbáltam tényleg leszedni magamról.- fejezte be.
- Én meg fojtom ezt a csajt.- indult el Hyuna. Jelen esetben nem tartottuk szükségesnek azt , hogy vissza fogjuk ezért hagytuk hadd menjen.
- Tudtam , hogy készül valamire...- mondtam idegesen.
Doona pow:
Amint haza értem berohantam a szobámba majd zokogni kezdtem.A telefonom állandóan csörgött ,de mindig kinyomtam.Nem nagyon volt kedvem csevegni senkivel sem.Apu pedig próbálkozott bejönni ,de nem engedtem.Abban a pillanatban nem érdekelt senki és semmi.
Reggel a földön ébredtem fel.Nagy nehezen felkeltem majd oda vonszoltam magam a tükör elé ,de amint megláttam , hogy nézzek ki jobbnak találtam ha összeszedem magam minél előbb.Kivetetem a szekrényből a számomra megfelelő ruhát majd elmentem a fürdőbe.Ismét a tükör elé kerültem ,de most jobban szemügyre vettem magam: a szemeim rák vörösek voltak az arcom nyúzott volt.Miután egy normális emberi lényt varázsoltam magamból vissza akartam menni szobámba ,de ebben apu megakadályozott.
- Kislányom keresnek!- állt be elém ,de mintha meg sem hallottam volna kikerültem.- Ezzel nem oldasz meg semmit se!- fogta meg a karom.-Beszélj vele!-nézett mélyen a szemembe.
- Küld fel a szobámba.- ezzel távoztam is.Vissza mentem a "barlangomba" majd rá feküdtem az ágyra.
- Doona ! Bejöhetek?- arra számítottam , hogy Gikwang lesz,de ehelyett Yoseob lépett be. Őszintén nagyon örültem ,annak , hogy ő volt az.
- Igen. - válaszoltam halkan.
- Nézd ... - kezdett bele komolyan.- Gikwang elmondott mindent. Az az E-young csaj mászott rá és ő megpróbálta leszedni magáról ,de nem tudta.Hidd el nekünk nem hazudna .És neked sem. Tényleg szeret téged. - fogta meg vállamat.-Mikor Aaron-nal voltál együtt nagyon szenvedett.Semmihez nem volt kedve,de mikor összejöttetek felhőtlenül boldog volt. Még sosem láttam ilyennek.Ha valaki igazán szeret téged akkor az ő lesz.- ezt hallgatva könny gyűlt a szemembe.
- Hol van most ?-kérdeztem miközben könnyeimet végleg letöröltem.
-A dormban. Elvigyelek?
-Kérlek.-mosolyogtam rá.
Gikwang pow:
Tegnap óta hiába kerestem Doonát vagy nem vette fel vagy kinyomta. A fiúk sokszor bejöttek hozzám,de most nem tudtam örülni nekik. Doonára volt szükségem,de ő valószínűleg most látni sem akar. Tudhattam volna,hogy E-young erre készül. Most már mindegy ezt teljesen elrontottam . Nagy gondolkodásomban észre sem vettem,hogy milyen csönd van. Bár a fiúk biztos elmentek itthonról miért is hallgatnák az én szenvedéseim ?
-Akkora egy pöcs vagyok!- kiáltottam,majd a paplanomra dőltem.
-Igen,ebben egyetértek-hallottam az ismerős hangot amire azonnal odakaptam a fejem. Doona állt az ajtóban,teljes életnagyságban.-De én szeretem....mindennél jobban.
-Szóval nem haragszol ?-kérdeztem miközben odasétáltam hozzá.Egy pofont kaptam tőle.- Ezt meg miért kaptam?- dörzsöltem meg arcomat.
- Ezt azért amiért csókolóztál vele..- majd még egyet kaptam.
- És ezt ? - raktam a kezem az ütés helyére.
- Csak úgy..- vonta meg a vállát,majd kezeit nyakam köré fonta.-Szeretlek te pöcs!- nevette el magát ,ami engem is megmosolyogtatott.
-Csókold már meg!-jött az utasítás az ajtóból, ahol a fiúk álltak.-Ne legyél pöcs!-idézet minket röhögve Yoseob.-Idehoztam neked és még egy csókot sem láttunk ? Hát köszönjük szépen!- színészkedett rá egy kicsit.
- Csók! Csók! Csók!- kezdett el ordibálni Junhyung mire mindenki követte. A nagy Skandálás közben eleget tettem a fiúk kérésének és megcsókoltam az előttem álló lányt.
-Öhmmm..Nem akarom megzavarni a romantikát ,de Doona éhesek vagyunk..- jött oda Woonie a hasát simogatva-Tudjátok nagyon meg lehet éhezni a ti békítésetek alatt-röhögte el magát. Ezek sosem változnak.Örülök,hogy ilyen barátaim vannak,mivel nélkülük most nem lenne itt mellettem Doona. Kézen fogva sétáltunk ki a fiúk után,ismét egy párként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése