5 éve,hogy megszületek a kicsik,el sem hiszem.Gyorsan nőnek.Az esküvőt megismételtük persze,ezen már a gyerekek is részt vettek.Fél évvel azután,hogy megszülettek a kicsik visszamentem dolgozni.
Yoseob eljegyezte Ashleyt féléve.Már ideje volt neki.Az unokahúgomra térve nagyon sok mindenbe segít,ha a srácok nincsenek itthon.
Hogy Aronnal,mi van? Megbeszéltünk mindent,nem akartuk,hogy a barátságunk így érjen véget.Azóta úgy viselkedünk,mintha misem történt volna.És,hogy ő is megtalálta-e már a megfelelő lányt számára?Igen,2 éve vannak együtt,nagyon aranyosan mutatnak.
-Anya!- szólítgatott SooMi.
- Tessék?- ráztam meg fejem,s lepillantottam rá.
- Hiányzik Apa!- kezdett sírni.
-Ssshh..- guggoltam le,hogy szemébe tudjak nézni.- Ne sírj,hamarosan itthon lesz.- törölgettem meg kicsi szemeit,mielőtt szólhattam volna még pár szót valaki az ajtón kopogtatott.
- Majd én kinyitom!-szögdécselt oda Suho.- Apa!- kiáltott fel.
- Szia,törpe.- hallottam egy boldog hangot,mikor lenéztem SooMin már sehol se volt.
- Hol van anyu?- kérdezte a kicsitől,miközben letette én pedig neki támaszkodtam az ajtófélfának és,onnan figyeltem őket.
- A szeretőjénél!-vágta rá habozás nélkül Suho,mire nagy nevetésbe törtünk ki Gikwanggal.
- Suho!-szóltam rá.- Megmondtam,hogy ne áruld el apádnak nem?- nevetve sétáltam oda hozzájuk.
- Hiányoztál!-ölelt meg Gi,s egy csókot lehelt ajkaimra.
- Fúj..- kezdtek elfintorogni.- Felnőttek sosem fogom őket megérteni.- fordult sarkon Suho.
- Apa,elkísérsz te is ma oviba?- kérdezte csillogó szemekkel SooMin.
-Elkísérlek én is.- guggolt le majd egy puszit nyomott homlokára.
- Köszönöm!-kezdett ugrálni.- Akkor megyek és készülődök!-ezzel el is indult.
- Hiányoztál nekik.- feleltem mosolyogva.
- Ők is nekem,meg persze te is.- fonta kezeit derekam köre,s közelebb vont magához.
- Szeretlek.- adtam egy puszit neki.
- Mikor indulunk?- kezdett vibrálni Suho.
- Mindjárt.- kuncogtam és bementem a konyhába megcsinálni a reggelit,becsomagoltam és már indulhatunk is.Az oviban Suho lelkére kötöttem,hogy lehetőleg ma ne trollkodjon.Igen,Junhyung tanítványa.~
Mielőtt hazamentünk volna Gikwanggal bementünk az egyik üzletbe egy-két dolgot vásárolni.
- Amúgy mikor mondjuk el nekik?- kérdezte hazafele menet tőlem.
- Nem tudom.- ráztam fejem.- Mondjuk délután mikor hazaérnek?Szerinted,hogy fogják fogadni?- kérdezte kíváncsian.
- Biztos vagyok benne,hogy örülni fognak neki.- fogta meg kezem.
- Újabb 9 hónap várakozás veszi kezdettét.- nevettem el magam.
- Igen.-mosolygott.- Remélem kislány lesz.- mondta,miközben leült az egyik padra.- Nem szeretném,hogy még egy troll legyen a családban.- nevetett,én pedig beleültem ölébe.- Amúgy nehéz volt egyedül figyelni rájuk?
- Nem.- ráztam fejem.- Ahley átjött segíteni így nem volt annyira nehéz.- adtam egy puszit ajkára.
- Akkor jó.- kuncogott.
Annyi év után is ugyan olyan maradt a kapcsolatunk.Semmi se változott,azon kívül,hogy érettebbek lettünk mindketten.
- Szeretlek Lee Gikwang.- fontam körbe nyakán kezem,s megcsókoltam.
- Én is szeretlek.- vont közelebb magához.
Life is Beautiful~
The End
Köszönöm mindenkinek,aki olvasta.. :)
Remélem tetszett a történet.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése